Marha és a farka avagy A farkasleves

Kisváros, kis lehetőségekkel. Amikor pedig megadja a lehetőséget, a mindenható (vagy a boltvezető),  akkor nincs mese, meg kell szerezni magunknak. No, ezért van az, hogy életemben először készítettem marhafarokból levest.
Megmondom a frankót legszívesebben Farkaslevesek nevezném el, de akkor mindenki megijedne (én is; bár a medvekolbász se támadott rám) épp ezért legyen a neve a klasszikus ököruszályleves. 
...és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam: marha finom lett 😁

ÖKÖRUSZÁLYLEVES, KAKUKKFŰVEL

80 dkg marhafarok

2 szál sárgarépa

2 szál petrezselyem gyökér (zöldjével)

1 fej vöröshagyma

4 ger. fokhagyma
2 szál szárzeller vagy (1 kis darabka gumó)
2 db paprika
1 db paradicsom

1 mk. fűszerpaprika

1 mk. egész kömény

8 szem szegfűbors

1 db kisebb babérlevél

4 szál kakukkfű

só
apró tészta
A marhafarkat célszerű a hentessel eldaraboltatni, ha csak nem úgy árulják.
(Bízzunk meg a hentesünkbe, hogy a farok vastagabb részéből is csomagol nekünk, illetve fogadjuk el azt is, hogy ezt vegyesen illik árulni.)
A farok darabokat, legalább félórára hideg vízbe kiáztatjuk, majd bő 2 liter hideg vízben feltesszük főzni, kb. 1 órán át lassan forraljuk, közben lehabozzuk. 
Ezen idő alatt a zöldségeket megtisztítjuk, előkészítjük, (a vöröshagymán, a belső barna héjat rajt hagyhatjuk) és az órás forrás után, belerakjuk a levesbe őket, befűszerezzük, de a sóból csak egy keveset.  Lassú, gyöngyöző, forrással 4-4,5 órát főzzük, az utolsó 1,5 órában beállítjuk a sósságát. 
Egy tévéműsorban láttam, egy nénikétől, hogy sáfrány helyett, a leves színének "javítását", úgy oldotta meg, hogy egy gyenge kávéskanál fűszerpaprikát hintett a leves tetejére, ami az ízét is kicsit markánsabbá tette; azóta én is alkalmazom ezt a módszert.
A levesünket, a hússal, zöldségekkel, és külön főzött apró tésztával kínáljuk.