Eddig csak Itália ontotta

Eddig csak Itália ontotta a polentát, de mára már, szerencsére az egész világon népszerűvé vált ez a pompás kis étel. Az én drága Mamikám is régóta készíti az olaszok eme klasszikus remekművét; egyszerűbben, csak sós vízzel, egy kanál zsírral, pirított hagymával és tejföllel tálalva. Ja! és ő még "maradi módon"  kukoricakásának nevezi. Sajnos nálunk az van, ha valakit kukoricakásával kínálsz annak kicsit fintorogva, egyből egy haszonállat jut eszébe, ha pedig (lényegében) ugyanazt polentaként ajánlod, órákig tudja isteníteni, összekötve olasz nyaralásai emlékeivel. Ez kérem szépen nem más mint a fantázia hiányából eredő, de nem csak ennek köszönhető sznobizmus. Azért van ez így, mert ha, egyszer nekünk valaki azt mondta, hogy a kukoricadarát szépen, lassan főzd, pufogtasd, dagaszd akár 30-40 percig és a végén keverj bele egy kis zsírt és kész. Ez így van, így kell csinálni, mese nincs, így tanították és kész; máshogyan NEM lehet. Bezzeg az olaszok, azok igen! Olívaolajjal vagy vajjal, sajttal, fűszerekkel és képzeld el olyant is hallottam, hogy fehérbort raknak bele! Hát, igen ők az olaszok és a hihetetlenül finom polentájuk. De mi miért nem merünk hozzányúlni a kukoricakásánkhoz?! Ja! mert így tanították :( 
Az elnevezést illetően is az van, hogy az étlapon szereplő polentát sokkal könnyebb eladni, akár köretként is, mint az egyszerű kukoricakását. Tudom, és szerencsére, egyre inkább jönnek vissza a régi, régies ételek a magyar gasztronómiába is (talán trendi dolognak is számít), de érdekes módon a kukoricakása elnevezéssel még nem nagyon találkoztam étlapokon.
Az elkészítésénél is több apró különbség lehet, tájegységenkét (az olaszoknál is) van ahol sűrűbbre, van ahol hígabbra főzik, csak vízzel vagy egy kis tejjel is; a lényeg nem változik. Én ha köretként készítem akkor keményebbre ( kb.: dödölle), ha önálló éleként akkor lazábbra (kb.: burgonyapüré) főzöm, dagasztom.
Kása vagy puliszka? Ez megint egy érdekes dolog, ki erre, ki arra esküszik. Liszt vagy dara? Jómagam azt a véleményt osztom, hogy a kása az darából, a puliszka az lisztből készül; de találkoztam már vegyes megoldással is.
Tegnap megkívántam a kukoricakását, aztán eszembe jutottak ezek a gondolatok és úgy gondoltam, hogy inkább egy jó sűrű polentát  készítek mert az könnyebben el adható és nem olyan "ciki". Ráadáskén főztem hozzá egy finom paradicsomos pulykaragut, jó olaszosan, most aztán bátran beszélhetek róla, nemfognak lenézni! :) :/ 

 PARADICSOMOS-FOKHAGYMÁS PULYKARAGU,

                  CUKKINIS POLENTÁVAL 

Hozzávalók:
60 dkg pulykamell
1 dob. kockázott paradicsom konzerv (kb.:40 dkg)
1 fej fokhagyma
2 dl vörösbor
rozmaring
bors, só
25 dkg kukoricadara
1 db saláta cukkini
1/2 dl extra szűz olívaolaj
szerecsendió
rozmaring
só
kb.:7 dl víz
igény szerint füstölt sajt
A pulykamellet felkockázzuk, mintha pörköltet készítenénk és olívaolajon só nélkül kissé megpirítjuk. (A só kioldja a nedvességet a húsból és nehezebben pirul.) Ezután már megsózhatjuk, borssal és rozmaringgal beízesítjük, majd hozzáadjuk a nagyobb darabokra vágott (lehet karika, kocka, csík, akár negyed is) fokhagymát. Pár percig még pirítjuk, de vigyázunk, hogy a fokhagyma meg ne égjen és felöntjük a vörösborral. Amikor már a bor jól kiforrotta magát (5-10 perc), beleborítjuk a paradicsom konzervet és kis lángon sűrűre, készre főzzük.
7 dl sós vizet felforralunk és forrás közben lassan, folyamatos keveréssel beleszórjuk a kukoricadarát. Amikor elkezd sűrűsödni, legyengítjük a lángot és állandóan kevergetve 15-20 percig dagasztjuk, pufogtatjuk. Majd a tűzről levéve belekeverjük az olajat és még egy deci vizet, beleforgatjuk a kis kockákra vágott cukkinit; rozmaringgal, szerecsendióval ízesítve, fedővel lefedve, a sütő leggyengébb fokozatán 20-25 percig pároljuk. Tálalás előtt, én még egy 10 percet szoktam a fedő alatt pihentetni, de már a sütőből kivéve.
A tányér közepén eloszlatjuk a polentát és rámerjük a pulykaragut, igény szerint füstölt sajttal megszórhatjuk. Én, füstölt  Scamorza-t használtam, tudjátok, mert az olasz :)