Szűz és borsó avagy Csak egy és az is pici

Ma is egy kézen forgó, általános étek került a tányéromra, mostanában kívánom az ilyeneket.

Jó szokásom szerint nincs benne különös, csak egy dolog ami eltér a hagyományostól, és az is csak egy picikét 😉

ZÖLDBORSÓS TOKÁNY

Hozzávalók:

60 dkg szűzpecsenye

20 dkg zöldborsó (fagyos)

1 fej vöröshagyma

2 ek. torma (ízlés szerint több is lehet, én a csípősebbe kedvelem)

1 p. tejföl

1 -2 ek. liszt

majoránna

őrölt kömény

só

A hagymát felaprítjuk, a szalonnát felcsíkozzuk és együtt üvegesre sütjük.

A megtisztított szűzpecsenyét szintén csíkokra vágjuk és a hagymás szalonnás alaphoz adjuk.

Amikor a hús kifehéredik, elveszti nyers színét hozzáadjuk a fagyos borsót, megsózzuk, majoránnával és egy picike köménnyel ízesítjük, felöntjük vízzel, belekeverjük a tormát, és közepes lángon puhára főzzük.

Befejezésként tejfölből és lisztből készült habarással besűrítjük, hígabbra, sűrűbbre ki, hogy szereti.

Köretnek most épp tarhonyát kívántam, de természetesen ez is szabadon választott.

Tokány és virsli avagy Felújítva

Szóval ezt kitaláltam, aztán valahogy bevillant, hogy ezt a klasszikust, már készítettem, itt a blogban.

Na, mondom magamnak akkor itt az alkalom, hogy felújítsam ezt a pompás kis mannát 😉

MÉSZÁROS TOKÁNY

Hozzávalók:

80 dkg marhalapocka v. comb

10 dkg kenyérszalonna

4 db virsli

1 nagy fej vöröshagyma

2-3 ger. fokhagyma

1 dl fehérbor

3 ek. mustár

1 dob. paradicsompüré (70g)

kakukkfű

bors, só

(1-2 ek. liszt)

A húst ceruza vastagságú csíkokra vágjuk, egy tálba rakjuk, és egy éjszakára mustáros-borsos pácban érleljük. 

A szalonnát és a vöröshagymát kis kockákra aprítjuk és együtt, üvegesre sütjük, majd rátesszük a bepácolt húst; amikor a hús elveszti nyers színét, hozzáadjuk paradicsompürét és finoman összepirítjuk. (A paradicsompürével való pirításkor vigyázzunk, nehogy megégessük.)

Amikor ezzel is megvagyunk, megsózzuk, kakukkfűvel ízesítjük, felöntjük vízzel és pörkölt módján puhára főzzük.

Közben a virslit felkarikázzuk.

Az utolsó forrásnál zúzott fokhagymával ízesítjük, hozzáadjuk a fehérbort és a virslit, aztán készre főzzük.

- Ha szükséges, illetve, ha a jó sűrű szaftot szeretjük, akkor a lisztszórásos (staubolás) művelettel sűríthetjük. –

Köretként hagymást tört burgonyát kínálunk.

Tokány és lencse avagy Gyerünk az elejére

Mert aki Márton napján libát nem esz

Hoppáré.
Nem ezt akartam, bocsesz 😉

Szóval, aki új év napján nem eszik lencsét, azzal nem tudom mi lesz, passz...

Aki viszont eszik, annak egész éveben tele lesz a pénztárcája, tartja egy népi babona, merthogy a lencse, illetve egyéb és más kultúrákban, a hüvelyesek, sok szeműsége jelképezi a pénzt, a gazdagságot a első napon.
Igaz, nem igaz, ez van.
A lencse felhasználása, nagy álltanosságban  leredukálódik a főzelékre, levesre, salátára.
Aki nem szereti az meg szegény lesz; vagy! ügyesen, kis hússal kombinálva, azért, csak letuszkol magába egy keveset. 
Jut eszembe, a mák az nem hüvelyes, ugyi?!
Mindegy.

  













ÚJÉVI SERTÉSTOKÁNY,
   LENCSÉVEL ÉS TÁRKONNYAL
     TEJFÖLÖS TÖRTBURGONYÁVAL 
Hozzávalók:
80 dkg sertés lapocka
10 dkg lencse
1 szál sárgarépa
1 fej vöröshagyma
2 ek. dijoni mustár (1+1)
fűszerpaprika
babérlevél
tárkony
kömény
bors, só 
A lencsét egy éjszakára beáztatjuk, majd átöblítjük és sós, babérlevéllel ízesített vízben puhára főzzük; lecsepegtetjük, lehűtjük.
A vöröshagymát, felaprítjuk, üvegesre sütjük.
A húst felcsíkozzuk és a hagymához adjuk, sózzuk, borozzuk, köménnyel, tárkonnyal, valamint két evőkanálnyi  dijoni mustárral ízesítjük, meghintjük fűszerpaprikával, felöntjük vízzel, és pörkölt módjára főzzük.
A sárgarépát megtisztítjuk, felkarikázzuk és a főzés utolsó félórájában a húshoz adjuk.
Befejező műveletként, a tokányhoz keverjük, a megfőtt lencsét, egyet rottyantunk rajt, szükség szerint  utóízesítjük, és megesszük.
Köretnek, sós vízben megfőzzük a burgonyát, lecsepegtetjük, burgonyatörővel összetörjük, borssal és aprított petrezselyem zölddel ízesítjük, és tejföl hozzákeverésével lazítjuk.

    

  
 
 

Marha és zsálya avagy A fűszeres simulás

Arról már tettem említést, hogy megkedveltem a "főtt" gomba ízét, tehát minden különösebb pirítás nélkül, a főzés utolsó 10-15 percében, adni az adott ételhez. Az íze, egy amolyan finoman simuló gyenge "édeskés" árnyalatot kölcsönöz étkeinknek, az állaga pedig kellemesen roppanós marad. (Természetesen a bóti sampinyonra, termesztett csiperkére gondolok, mint leggyakoribb, hétköznapi, és könnyen hozzáférhető gomba.)

Na most, ha ehhez az ízhez, még a zsálya aromája is párosul, akkor aztán kész katarzis 😉
A másik amit már észre vehettetek nálam, az pedig az, hogy a fokhagyma csak a végén kerül az ételhez (vagy akkor is) és így megőrzi a friss fokhagyma ízét. Az is igaz, hogy  ilyenkor ügyelni kell az ízesítésre, mert ahogy belekerül a fokhagyma, egy új dimenzióba érkezünk  👌😉

GOMBÁS MARHATOKÁNY, ZSÁLYÁVAL ÉS

      BORSOS PIRÍTOTT BURGONYÁVAL

Hozzávalók:

80 dkg marhacomb

25 dkg gomba

1 nagy fej vöröshagyma

2 ger. fokhagyma

2 ek. paradicsompüré
tejföl
liszt 

zsálya

őrölt kömény

bors, só

A vöröshagymát felaprítjuk, és üvegesre sütjük; hozzáadjuk csíkokra vágott marhahúst.
Amikor a hús elvesztette nyers színét, belekeverjük a paradicsompürét és szépen lepirítjuk, ügyelve arra, hogy a püré meg ne égjen. Aztán sózzuk, borsozzuk, köménnyel, zsályával ízesítjük; és vízzel felöntve, pörkölt módján puhára főzzük.
Közben a gombát feldaraboljuk, majd az utolsó 10-15  percben a tokányhoz adjuk, és csak most ízesítjük a szintén felaprított fokhagymával illetve még egy kis zsályával.
Ízlésünk szerinti mennyiségű, tejfölös habarással finomíthatjuk ezt fincsi marhatokányt.
Készre főzzük és borsos pirított burgonyával tálaljuk.
Csak 1 megjegyzés: A habarás nem véletlen írtam "Ízlésünk szerinti mennyiségű"-nek, ugyanis nem kell egy egész pohár tejföl hozzá; hanem és szerintem, elég kevesebb is, hogy ne legyen "paprikás" jellegű az étel, de ha valaki úgy kívánja, akkor külön is kínálhatunk még mellé.

 
     

 

Lost vagy Retro? 4.

Ma egy isteni finom klasszikus marha tokány kerül sorra.

A tokány egyébiránt erdélyi eredetű étel; nagy részük marhából készül és általában fűszerpaprika helyett, paradicsompüré pirításával adunk neki pompás vöröses-barnás színt.

A tokányok körete általában puliszka vagy törtburgonya.
Naná, hogy tarhonyával kívántam meg!

 

MÉSZÁROS TOKÁNY

Hozzávalók:
70 dkg marhahús (comb, lapocka, lábszár)
15 dkg kolozsvári szalonna
 3-4 db virsli 

1 nagy fej vöröshagyma
3 ger. fokhagyma
1 dl fehérbor
1 dob. paradicsompüré (70g)
1-2 ek. liszt

kakukkfű

bors, só 
A szalonnát felcsíkozzuk és a zsírját kipirítjuk, majd a pörcöket kiszedjük és tálalásig félre tesszük. 
A húst ceruza vastagságú csíkokra vágjuk.
A szalonna zsírjában (szükség szerint adhatunk hozzá egy kiskanál zsírt) üvegesre fonnyasztjuk az apróra vágott vöröshagymát és rádobjuk a húst, pár perc múltán megsózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel és kettő gerezd zúzott fokhagymával ízesítjük. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és az elfőlő víz folyamatos pótlásával puhára főzzük. (A marhahús főzési ideje sok mindentől függhet; akár kettő vagy több órát is igénybe vehet; de szerintem a sokáig, lassan főlő „marha-étel” finomabb.)

Ha a hús már megpuhult, zsírjára pirítjuk, hozzáadjuk a paradicsompürét és egy-két percig ezzel is pirítjuk (vigyázva, hogy meg ne égjen). Ezek után leszórjuk lisztel, elkavarjuk, felöntjük a borral és ismét annyi vízzel, hogy ellepje, aztán beledobjuk a felkarikázott virslit és hozzáadjuk a maradék egy gerezd zúzott fokhagymát, kiforraljuk, készre főzzük, rászórjuk a szalonna-pörcöket.

Hagyományosan mint ahogy azt fent írtam, hagymás-törtburgonyával tálaljuk, de én most tarhonyával kívántam meg.

Lost vagy retro? 1.

Feltett szándékom, hogy felelevenítsek néhány méltatlanul eltűnt, elhanyagolt ételt. Ezek az ételek igazándiból nem is tűntek el, hisz' az iskolákban még tanítják, de ahogy kilépünk a való világba nem nagyon találkozunk velük. Sajnos tudom és elfogadom, hogy ez a világ rendje, mégis (talán azért mert én is régi vagyok vagy retro) azt gondolom, kötelességem megosztanom veletek egy-két, ma már klasszikusnak titulált ételt. Ilyen lesz például, a Svéd gombasaláta, a  Szabógallér leves, a Marsall máj, a Savanyú vetrece vagy éppen a Csirkemell jóasszony módra és ki tudja mik fognak még az eszembe jutni.
Az első legyen egy régi nagy kedvencem, amit még drága jó nagyapám szokott készíteni a szép időkben, szinte minden össz'családi alkalomkor. Mi, a segítőkész unokák, pedig ott álltunk szépen és izgatottan sorban (öten), hogy mikor kavarhatunk bele; ki facsarhatja a citromot, melyikünk adhatja hozzá a mustárt és így tovább. A bort viszont csak a papa tehette bele (nehogy kilottyintsuk); szép volt, és nagyon régen.
A savanyú vetrece egyébként egy székely eredetű étel, egyfajta tokány féleség ami csíkokra vágott marhahúsból készül és puliszkával körítik.
Talán nem rójátok fel nekem, ha most vadhúsból készítem (kockázva) és köretnek törtburgonyát kínálok mellé, aminek a főzővizébe egy rozmaring ágacskát és egy kis fokhagymát dobok.  

SAVANYÚ VADVETRECE,
          ÍZLETES TÖRTBURGONYÁVAL
Hozzávalók:
1 kg vaddisznó apróhús (-gulyáshús)
15 dkg kolozsvári szalonna
1 nagy fej vöröshagyma
1 p. tejföl
1 ek. mustár
1 dl fehérbor
1/2 citrom leve
2-3 db babérlevél
bors, só
sertészsír
liszt
1 kg burgonya
2 ger. fokhagyma 
1 kisebb rozmaring ágacska
Egy kevéske sertészsíron üvegesre pirítjuk a kis kockára vágott szalonnát és hagymát, meghintjük fűszerpaprikával és belerakjuk a szintén felkockázott húst, sózzuk, borsozzuk és babérlevéllel ízesítjük, majd felöntjük annyi vízzel hogy ellepje. Amikor a hús már félpuha, hozzáadjuk a mustárt, a bort, a fél citrom levét és puhára főzzük.
Közben elkészítjük a tört burgonyát, aminek már a főzővizébe dobjuk az aprított fokhagymát és a rozmaringot.
Ha a hús megpuhult, tejfölös habarással besűrítjük.