Répa és hús avagy Megoldottam

Már régóta tervezgetem, hogy egy igazi jó torosrépát készítek saját ínyemre és a legegyszerűbben. Aki nem ismerné ezt, elárulom a nagy titkot, ez lényegében ugyanolyan mint a toroskáposzta, csak épp savanyított tarlórépából (kerekrépából) készül.
No ezzel igazándiból kettő probléma van:

1. viszonylag ritkán (sőt) tartok disznóvágást itt fent az első emeleten..

2. savanyított répát is ritkán tudok szerezni, vagy legalább is nem akkor kapható a zöldségesnél amikor ihletem támad rá, illetve pár éve vásároltam egy nagy üzletbe, de az vastag volt és inkább egy fincsi savanyúságra emlékeztetett az íze.

Mindegy, ezt is beírom a majd-ok közé 😉

Na de, kérem szépen és tisztelettel, itt lép be a képbe Irenke, aki a minap azzal (és egy zacskóval) csengetett be hozzám, hogy -"ugye szeretem a répát is?" Naná! ...és a mindent is! 

Alakul a dolog répa már van, gyerünk a fagyóba.. ez a darab hús pont jó lesz... ja ez marha... pff, oda se neki... a répa hm... hát az meg úgy a maga valójában van és kicsit még földes is... most már nincs visszaút... meg kell oldanom... 👊

És megoldottam ezt is...csak úgy, mint a mindent is 😁😇

FEHÉRBOROS RÉPAFŐZELÉK

  KOLBÁSSZAL ÉS MARHAHÚSSAL

Hozzávalók:

50-60 dkg marha pörkölthús (lábszár, lapocka v. comb)

15 dkg parasztkolbász

10 dkg kolozsvári szalonna

1 nagy fej vöröshagyma

3 ger. fokhagyma

3-4 db paprika

1 db paradicsom

1 p. tejföl (150g)

3-4 ek. liszt

fűszerpaprika

őrölt kömény

majoránna

1 kg tarlórépa / kerekrépa (nem baj, ha picit több)

1 dl fehérbor

1 ek. almaecet

8 szem borókabogyó

só

sertészsír

A tarlórépát megtisztítjuk, meghámozzuk, majd nagylyukú reszelőn belereszeljük egy tálba, megszórjuk 1 teáskanál sóval, ráöntjük a fehérbort és az almaecetet, hozzáadunk 6-8 szem zúzott borókabogyót, majd alaposan összekeverjük, picit megnyomkodjuk és felhasználásig félretesszük.

A marhahús felkockázzuk, a kolbászt felkarikázzuk, a paprikát és a paradicsomot felszeleteljük, feldaraboljuk.

A vöröshagymát és a szalonnát felaprítjuk, sertészsíron üvegesre sütjük, hozzáadjuk a húst és kevergetve addig sütjük amig elveszti nyers színét, ekkor megsózzuk, belekeverjük a paprikát és a paradicsomot, zúzott fokhagymával, köménnyel, majoránnával ízesítjük, meghintjük egy kis fűszerpaprikával, aztán vízzel felöntögetve -lényegében és gyakorlatában- pörköltet készítünk.

Amikor a hús már kellően megpuhult hozzáadjuk a kolbászt és a finoman kinyomkodott répát (nem kell túlságosan, hisz’ ebben vannak az ízek), felönjük annyi vízzel, hogy épp ellepje és összeforraljuk. A répának nem kell sok főzés.

Befejező műveletként tejfölös habarással sűrítjük.

Tálaláskor tejfölt kínálhatunk pluszba mellé.

Savanyú káposzta és répa

Vajon létezik-e olyan ember aki nem ismeri a világ egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb vitaminbombáját a savanyú káposztát.

A káposzta rendkívül magas C-vitamin tartalmát még a savanyítás után is megőrzi, az A-vitamin tartalma is előkelő helyet foglal el. Szabályozza a vércukorszintet, csökkenti a koleszterinszintet, egyes vitaminjai erősítik a csontokat és az immunrendszert. A vérképzésben nagy szerepe van a benne levő folsavnak, fluornak és vasnak. A cink, a réz, a mangán a baktériumok és a vírusok ellen nyújtanak segítséget. Salaktalanít és fogyaszt, de a savanyúkáposzta diétát, csak rövid ideig (1hét) szabad csinálni, mert a szervezetnek más tápanyagkora is szüksége van. Alapvetően a savanyúkáposzta az egy forma (ill. van fehérboros is) de, mégis ízesítésében kicsi különbségek lehetnek. Ha tehetjük olyan helyen vásároljuk (pl.:piac) ahol módunkban áll megkóstolni. Ja!-a savanyúkáposzta nem fehér, a feltűnően "szép, tiszta, világos" fajtáról tudni kell hogy, valószínűleg valamilyen mesterséges savanyító anyagot használtak hozzá.



A savanyú répa hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezik mint a káposzta. Mindenképp említésre méltó a C-, A-, B1-,B2-vitamin mellett a kálium, foszfor és vas tartalma is. Az alapjául szolgáló kerekrépa ill. tarlórépa a káposzta félék családjába tartozik. Íze picit talán a retekhez hasonlít egy gyenge karalábé beütéssel, ez a "csípőssége" a benne levő mustárolajnak köszönhető. Színe a fehértől a liláig terjed. Már az ókorban ismert és alapvető élelmiszer volt, Európában a burgonya előtti időben igen fontos szerepet töltött be. Manapság a világ minden részén előszeretettel használják (hogy,a franciákról ne is beszéljek) a legkülönbözőbb módon. Nálunk sajnos kissé el lett felejtve és inkább takarmányozás céljából termesztik. A mi környékünkön (Vas, Zala) is eléggé megosztja véleményt, és jó formán csak a savanyított változatát készítik. Ugyanúgy savanyítják mint a káposztát, de Miklósfán ahol évente megrendezik a Kerekrépa Főzőversenyt, élesztővel, tehát kovásszal készül. Na!- ennek a kovászos változatnak a leegyszerűsített formáját megtaláltam egy oldalon, persze (csak picikét) variáltam rajta és ma este el is készítettem. Amennyiben sikerül és érdemesnek tartom rá, a hétvégén megosztom veletek.