Orja és a leve avagy Mindenki ugyanúgy, és máshogy csinálja

Húslevest, csontlevest stb, mindenki készít, és lényegében mindenki ugyanúgy csak egy ici-picit máshogy... és ha belegondolsz és tényleg így van, még ha viccesnek is tűnik.
Én így...

ORJALEVES

Hozzávalók:

80 dkg karajcsont (nem baj, ha húsos)

2 szál sárgarépa

1 szál petrezselyem

1 szál szárzeller

1 db vöröshagyma

4 ger. fokhagyma

1 db paprika

1 db paradicsom

8-10 szem egész bors

2-3 szem szegfűszeg

1 db kisebb babérlevél

1 kk. egész kömény

1 kk. lestyán (vagy 2-3 levél friss)
1 kk. fűszerpaprika

2,5 l víz

só

Egy nagy fazékba pakoljuk a megmosott húsos karajcsontokat felöntjük a vízzel és közepes lángon egyet forralunk rajta, a keletkező habot leszedjük.

Közben a zöldségeket megtisztítjuk, és a csontok mellé szórjuk őket, a vöröshagymán a belső vörös héjat nyugodtan rajt hagyhatjuk, ettől is színt kap a levesünk, a lángot levesszük a legkisebbre, épphogy csak gyöngyözve forrjon.

Aztán a fűszereket is beletesszük és megsózzuk; a tetejére ráhintünk egy kávéskanálnyi fűszerpaprikát. 

2,5-3 óráig szép lassan, gyöngyözve főzzük, illetve addig amíg a csontokat simán az ujjainkkal ki nem tudjuk húzni.

Finom, házi cérnametélttel, és ízlés szerint erős paprikával kínáljuk.

A csontokról lecsipkedett húst a levesbe tehetjük, vagy külön tormával is fogyaszthatjuk.

Csak úgy mondom: Szerintem tormával az igaz; bicskával és kézzel, a legutolsó, apró kis isteni falatokat is leszedegetni, lekapirgálni a csontról;, nem is értem minek ennek ekkora feneket keríteni, mikor ez a lényeg és nem is annyira a leves 😋😁😉