Karaj, burgonya és zöldség avagy Nem akartam többet

Ez az igazság; ma nem akartam többet, egy kis húst, krumplit meg valami zöldséget vagy salit...

MUSTÁROS PÁCBAN ÉRLELT SERTÉSKARAJ,

  PARÁZSBURGONYÁVAL ÉS ZELLERSALÁTÁVAL

Hozzávalók:

60 dkg sertéskaraj

6 ek. mustár

80 dkg parázsburgonya

8 ger. fokhagyma (lehet több is)

4 szál szárzeller

15 dkg datolyaparadicsom

4 ek. olívaolaj

4 ek. fehérborecet

borsikafű

bors, só

A sertéskaraj felszeleteljük, enyhén megklopfoljuk.

A mustárt, borssal és borsikafűvel kikeverjük, majd a karajszeleteket alaposan bekenjük, „bemasszírozzuk” vele, aztán egy tálba étolajat öntünk és a szeleteket szépen belepakoljuk úgy, hogy a szeletek ne lógjanak ki az olajból, tehát bepácoljuk. Legalább egy napig, frissentartó fóliával letakarva, hűtőben érleljük. A szeleteket grillserpenyőben szépen megsütjük, megsózzuk.

Az olívaolajat és a borecetet jól összekeverjük, sózzuk, borsozzuk.

A szárzellert apró kockákra daraboljuk, a datolyaparadicsomot felkarikázzuk és beleforgatjuk az öntetbe, hűtőben pihentetjük, szerencsés esetben a zeller levelét is beleaprítjuk.

A parázsburgonyát (nem fontos meghámozni, de lehet) alaposan megmossuk, leszárítjuk.

A tiszta és száraz burgonyákat egy serpenyőben vagy lábosban, közepes hőmérsékleten, „folyamatosan” mozgatva, addig pirítjuk, amíg a héja ráncosodni nem kezd (kb.10 perc). Közben a foghagyma gerezdeket megpucoljuk, ügyelve arra, hogy a gerezd külső, fényes felületét ne sértsük meg (erre azért kell figyelni, mert így esetleges túlpirításkor nem, illetve nehezebben keseredik). A burgonya pirításának utolsó 1-2 percében hozzáadjuk a fokhagymagerezdeket.

Ezután megsózzuk, 1 deci vizet öntünk rá -vigyázzunk kicsit fröcskölhet- majd fedő alatt szépen puhára pároljuk, közben meg-megmozgatva és ha szüksége kevéske vizet öntve alá. A puhulásii ideje a burgonyák nagyságától függ, mindig a legnagyobba bökjünk belel vagy kóstoljuk meg. Ha ügyesen dolgoztunk, egy pompás, szinte krémes állagú burgonyát kapunk.

Ja! természetesen a fokhagymagerezdeket is tálaljuk ki, hisz’ ezeknek is finom krémes az állaga, és nincs az a „bántó” fokhagyma íze.