Feltett szándékom, hogy felelevenítsek néhány méltatlanul eltűnt, elhanyagolt ételt. Ezek az ételek igazándiból nem is tűntek el, hisz' az iskolákban még tanítják, de ahogy kilépünk a való világba nem nagyon találkozunk velük. Sajnos tudom és elfogadom, hogy ez a világ rendje, mégis (talán azért mert én is régi vagyok vagy retro) azt gondolom, kötelességem megosztanom veletek egy-két, ma már klasszikusnak titulált ételt. Ilyen lesz például, a Svéd gombasaláta, a Szabógallér leves, a Marsall máj, a Savanyú vetrece vagy éppen a Csirkemell jóasszony módra és ki tudja mik fognak még az eszembe jutni.
Az első legyen egy régi nagy kedvencem, amit még drága jó nagyapám szokott készíteni a szép időkben, szinte minden össz'családi alkalomkor. Mi, a segítőkész unokák, pedig ott álltunk szépen és izgatottan sorban (öten), hogy mikor kavarhatunk bele; ki facsarhatja a citromot, melyikünk adhatja hozzá a mustárt és így tovább. A bort viszont csak a papa tehette bele (nehogy kilottyintsuk); szép volt, és nagyon régen.
A savanyú vetrece egyébként egy székely eredetű étel, egyfajta tokány féleség ami csíkokra vágott marhahúsból készül és puliszkával körítik.
Talán nem rójátok fel nekem, ha most vadhúsból készítem (kockázva) és köretnek törtburgonyát kínálok mellé, aminek a főzővizébe egy rozmaring ágacskát és egy kis fokhagymát dobok.
SAVANYÚ VADVETRECE,
ÍZLETES TÖRTBURGONYÁVAL
Hozzávalók:
1 kg vaddisznó apróhús (-gulyáshús)
15 dkg kolozsvári szalonna
1 nagy fej vöröshagyma
1 p. tejföl
1 ek. mustár
1 dl fehérbor
1/2 citrom leve
2-3 db babérlevél
bors, só
sertészsír
liszt
1 kg burgonya
2 ger. fokhagyma
1 kisebb rozmaring ágacska
Egy kevéske sertészsíron üvegesre pirítjuk a kis kockára vágott szalonnát és hagymát, meghintjük fűszerpaprikával és belerakjuk a szintén felkockázott húst, sózzuk, borsozzuk és babérlevéllel ízesítjük, majd felöntjük annyi vízzel hogy ellepje. Amikor a hús már félpuha, hozzáadjuk a mustárt, a bort, a fél citrom levét és puhára főzzük.
Közben elkészítjük a tört burgonyát, aminek már a főzővizébe dobjuk az aprított fokhagymát és a rozmaringot.
Ha a hús megpuhult, tejfölös habarással besűrítjük.
Az első legyen egy régi nagy kedvencem, amit még drága jó nagyapám szokott készíteni a szép időkben, szinte minden össz'családi alkalomkor. Mi, a segítőkész unokák, pedig ott álltunk szépen és izgatottan sorban (öten), hogy mikor kavarhatunk bele; ki facsarhatja a citromot, melyikünk adhatja hozzá a mustárt és így tovább. A bort viszont csak a papa tehette bele (nehogy kilottyintsuk); szép volt, és nagyon régen.
A savanyú vetrece egyébként egy székely eredetű étel, egyfajta tokány féleség ami csíkokra vágott marhahúsból készül és puliszkával körítik.
Talán nem rójátok fel nekem, ha most vadhúsból készítem (kockázva) és köretnek törtburgonyát kínálok mellé, aminek a főzővizébe egy rozmaring ágacskát és egy kis fokhagymát dobok.
SAVANYÚ VADVETRECE,
ÍZLETES TÖRTBURGONYÁVAL
Hozzávalók:
1 kg vaddisznó apróhús (-gulyáshús)
15 dkg kolozsvári szalonna
1 nagy fej vöröshagyma
1 p. tejföl
1 ek. mustár
1 dl fehérbor
1/2 citrom leve
2-3 db babérlevél
bors, só
sertészsír
liszt
1 kg burgonya
2 ger. fokhagyma
1 kisebb rozmaring ágacska
Egy kevéske sertészsíron üvegesre pirítjuk a kis kockára vágott szalonnát és hagymát, meghintjük fűszerpaprikával és belerakjuk a szintén felkockázott húst, sózzuk, borsozzuk és babérlevéllel ízesítjük, majd felöntjük annyi vízzel hogy ellepje. Amikor a hús már félpuha, hozzáadjuk a mustárt, a bort, a fél citrom levét és puhára főzzük.
Közben elkészítjük a tört burgonyát, aminek már a főzővizébe dobjuk az aprított fokhagymát és a rozmaringot.
Ha a hús megpuhult, tejfölös habarással besűrítjük.
Dehogy tűnt el, legalábbis nálunk nagy tisztelete van, igen sűrűn készítem, csak mi galuskával szeretjük, és néha pár szem gomba is kerül bele felszeletelve. :) Isteni étel!
VálaszTörlés