Fö ment a gyerek Pestre

A SparChef receptversenyének záróakkordjaként meghívást kaptunk Budapestre a Gastropolis Főzőiskolába. 

Na akkor uccuneki, gyerünk Pestre. Megmondom a frankót, nagyon régen utaztam vonattal és azóta már modernizálták, nem zötyköl annyira mint régen. Ez egy picit hiányzott is, nem volt ami álomba ringasso rázzon, de azért én könnyen vettem ezt az akadályt is és szépen végig aludtam az utat. A bibi csak az volt, hogy sokat kellett fészkalódnom (utastársaim örömére), ugyanis a modernizáláskor az üléseket is kicserélték szebb, kivájtabb, anatómiailag egészségesebb vonalúra ami tartja gerincet, csípőt, satöbbit, nagyon jó...Ezzel én úgy vagyok mint az utcai borotváló-automatával, ami csak egy méretre van beállítva, vagy a füled vérzik, vagy a bajszod marad meg félig. Tudom, akik ismernek, úgy érzik, hogy joggal mondhatják - Nem a Te méreteiddel van a gond?! - Ezt kérem szépen, kikérem magamnak, én a méreteimet illetve a testsúlyomat szinten tartom...                a benzin árakkal, és pont.

Pest az Pest itt valahogy minden más, nagyobb a nyüzsgés, több a nagy színes reklám, felirat, amire az ember felfigyel és elolvassa akkor is, ha ezt otthon nem tenné. Itt nem sóhajt fel senki és nincs rossz előérzete, ha egy szirénázó mentőautó suhan el az úton és a koldusokat sem veszi észre senki. Ez van kérem, tudom, hogy sokan (sőt, talán egyre kevesebben) ezt nem ismerik el, de ha legalább magunkhoz őszinték vagyunk, akkor beláthatjuk, hogy van benne valami :$ ... és felesleges úgy tennünk, mintha... Nincs ebben kérem semmi "ciki" és különben is látszik rajtunk, még ha vagányan titkoljuk is.

Pesten sok olyan dolog is van amit az emberfia ritkán lát, vagy ritkán találkozik vele személyesen, azt is csak inkább nagy városokban és Plázákban. Ilyen például a mozgólépcső. Ahogy vissza emlékszem gyermekkoromra, mindig is vártuk a Pesti kiruccanásokat (éves átlagban 1,5) a sárga villamos és a mozgólépcső miatt, amit sokszor úgy használtunk az öcsémmel mint a körhintát, nagyon élveztük...föl-le-föl-le. Aztán aminkor nem tudtunk szabadulni a lépcső tetejénél várakozó, hatalmas, erős atyai kezek határozott fogása alól, véget ért a mi kis játékunk. Ezután rohanhattunk a sárga villamoshoz, egy-egy félkemény tockos kíséretében.

 Itt jegyzem meg azt, hogy mi vidéki gyerekek azt, hogy mozgó!lépcső! ugyan olyan nehezen értettük meg (amíg nem láttuk), mint azt, hogy az Állatkertben van olyan zebra ami merőleges a földre.

Szóval ezek az élmények, emlékképek repkedtek a fejem körül ahogy közelítettem a mozgólépcső felé. Már félig be is hunytam a szemem, hogy teljesen átszellemüljek... amikor... hoppá, jujjjajj, bocsánat, nahát... kinyitom a szemem, hát egy ötvenes hölgy térdel, tápászkodik, fejével a hasamnak támaszkodva próbál talpra állni, kezében óriási, tömött reklámszatyorral. Pár perc múlva megszólal egy meglepően bájos női hang - Tisztelt utazóközönség a mozgólépcső átmenetileg nem működik.- Nem mondod, de jó! A boldogságtól kicsattanva és felettébb vidáman elindultunk felfelé. A lépcső felénél tarthattunk sorstársaimmal (karonülő gyermekeiket tartó kismamák, nyugdíjas klubok és gyerekcsoportok) az egyik kezemben egy baromi nehéz utazótáska a másikban egy pillepalackban 1,3 liter ásványvíz és egy fotóstáska. Amikor ismét a bájos hang - Kérem kapaszkodjanak a mozgólépcső bármikor elindulhat! - Ezt is megúsztuk, felértünk, közben az ötvenes hölgy elmondta, hogy felháborító, borzasztó, elképesztő, mégilyent... Én csak némán bólogattam és széttört emlékeimre gondoltam. Hát ennyit a mozgólépcső pontosabban a állólépcsőről.

Pesten egy dologra lettem figyelmes! Konkrétan: mindenki szembe jön veled, aki meg nem, attól csak annyit hallasz - Pardon, bocsánat! - és már azt sem tudod ki volt az, és merre tűnt el a tömegben. 

Nagyon hangulatos kis hotelt találtam magamnak (számomra mindenhez közel), korrekt kiszolgálás, árak, dessing, csak jót mondhatok. Bár, és nem én lennék, ha fürdőben nem vettem volna észre (csak a sas szememnek köszönhető) egy érdekes dolgot. Csodálatos zöld csempe és rajt egy matrica...

...és biztos ami biztos, ugyanaz de kicsit más alapon!

Másnap reggel irány a Főzőiskolába. Nagyon magabiztosnak éreztem magam, az internetes térkép segítségével könnyen odatalálok, egy utca jobbra, kettővel odébb balra és már ott is vagyok. Ilyen egyszerűnek tűnt. Csak, azt tudni kell, hogy Pesten rengeteg a műemlékvédelmis ház, amiknek a külsejéhez nem nagyon nyúlnak hozzá és viszonylag pici táblácskák jelzik, hogy az ódon bejárati ajtók mögött a belső, bérházi udvarokban micsoda milliókat érő irodák, helyiségek vannak, pl. az iskola is. Én fel-alá járkáltam az utca egyik oldalán, néztem mindenhova csak oda nem ahol észre kellet volna vennem a táblácskát. Ekkor meg láttam az ellenkező oldalon egy páros házszámot és ennek tudatában (mivel az általam keresett páratlan), úgy gondoltam jobb lesz arról az oldalról is felmérni a terepet. Nem kis ügyességgel átkeltem a szűk, de annál nagyobb forgalmú utcán, és lássatok csodát, mi volt velem szemben!? Hát, az Gastropolis Főzőiskola. Ezt most nem ragoznám.

Visszaügyeskedtem magam a kiindulási oldalra és kapunál egy fiatalemberrel köszöntünk össze, aki teljesen véletlen ugyan azt a számot (33, ezt nagyon jól megjegyeztem) ütötte be kapucsengőbe amit  nekem is kellett volna. Na, hamar lehaverkodtuk és kölcsönös szimpátiánkról biztosítottuk egymást; az emberke nem volt más mint a Bábel étterem séfjének jobbkeze. Aztán szépen, lassan megérkeztek a sztár bloggerek és a versenyzők, picit csodálkoztam azon, hogy elsőként érkeztem - ezek szerint, nem is mindig kések :) XD  ! Beszélgetés, ismerkedés, jaj de örülök, áá te vagy az, ingyen kávé és üdítő, ásványvíz. Mielőtt meg kezdődött volna a főzőcskézés valaki kitalálta, hogy jelképesen, hamar gyártott cetliken sorsoljuk ki, hogy ki kivel fog együtt főzni - egy zsűri - egy versenyző. A séf úr ismertette a menüt és kollégái segítségével neki láttunk az elkészítéshez. Azért senki ne higgye, hogy meg kellett szakadnunk, hisz' minden szépen elő volt készítve. Jómagam és zsűritársam viszonylag bonyolult feladatot fogtunk ki, mert mi készítettük a desszerthez az öntetet, még szerencse, hogy egy kicsit később érkező zsűriblogger is csatlakozott hozzánk. A feladat a következő volt a passiógyümölcsöt ketté vágni, a belét kivájni, és a mangópürébe (konzerv és már fel volt bontva ) keverni egy kis cukorral. Hárman voltunk rá, mondhatom, egész jó időt futottunk. Közben arra gondoltam, lehet, hogy a karalábé (természetesen pucoltan) darabolást, főzést és pürésítést kellett volna választanunk. Ezek után elkezdtük a csirkecombok konfitálását. Itt azért már többet időztünk és ekkorra már szinte egy csapattá gyúródtunk, volt is bőven kérdésük a profi segítőnkhöz. A konfitálás, röviden, az én olvasatomban, nem más mint bő zsiradékban történő, lassú "főzés" . A folyamat során amire figyelni kell, nem más mint az, hogy az adott húst, esetleg fokhagymát mindig teljesen ellepje a zsiradék és nem melegedjen 60-80 fok fölé (lassan gyöngyözzön). A zsiradékot tudjuk ízesíteni friss fűszernövényekkel, vigyázva, hogy meg ne égjenek, ha ügyesek vagyunk akkor leülepedés után, átszűrve a zsiradékot még 2-szer 3-szor tudjuk használni. Mi most a csirkecombokat fóliába tekertük, ennek az volt a lényege, hogy a húst megformázzuk kis hengerekké. Közben a csokoládé szuflét is     előkészítették társaink, a sütéshez. A szuflé, aki nem ismerné, egy pici (kb.:muffin nagyságú) kívűl omlós, belül pedig sűrű, folyékony (nem nyers) forró élvezet. 

Majd amikor mindennel elkészültünk, a szuflé kivételével, mert azt mindig frissen, forrón kell tálalni, a séf úr megmutatta, hogy gondolja Ő, a tálalást, aztán mindenki szépen magának tálaljon. Természetesen mindenki a séf által tálalt, remek művet fényképezte.

Ezek után asztalhoz fáradtunk, egy pohár pezsgő, a fődíj átadása és egy jó hangulatú ebéd, kávé (még mindig ingyen), beszélgetés, sztorizás, lassú búcsú, de jó volt, örülök, hogy megismertelek, mielőbbi viszlát. 
Néhány név, illetve blog cím a résztvevőkről-ról-tól-ból...
A zsüri: "Anya, ez isteni!..." - Gabojsza konyhálya
              Praktikák sok gyerekhez - Gasztro, Family, Ego
              Rita Konyhája - Finomat, egészségesen, változatosan
              Két cica konyhája - Ginevra és Léna kalandozásai gasztronómiában
              Étel, ital, kicsi Vú - Bevált receptek. Meg egyebek, ahogy anyósom mondaná.

              Dolce Vita - ételről, italról, utazásról
              Recept Paradicsom - Fényképes recept, gasztronómiai tippek, trükkök, főzési tanácsok.
             Fűszer és Lélek - Hétköznap sietős, szombaton kóser.

A veresenyzők:

              Strawberry blogja

              Boldog Kukta

              De jó főzni (Ami)

              Daniel (nem tudom van-e blogja) 

             Őrülten Jó Ételek

Végülis ez egy jó kis blogger találkozó volt.

A menü a Babel Delicate étterem prezentálásában és a segítőink:

         Pesti István - séf

          Lőrincz György

          Koncz László

FÜSTÖLT VAJBAN KONFITÁLT CSIRKECOMB, 

KARALÁBÉPÜRÉVEL ÉS PÁROLT ZÖLDSÉGEKKEL

A csirkecombokat kicsontozzuk, sózzuk, borsozzuk és vajazott alufóliába betekerjük. Vajat étolajjal felmelegítünk és folyékony füsttel ízesítjük. Belehelyezzük a csirkecombokat és 30 - 40 percig konfitáljuk. Kicsomagoljuk és kevés olajban átpirítjuk.

A karalábét felkockázzuk és tej és víz keverékében megfőzzük, leszűrjük, thermomixerben pürésítjük. Sózzuk, borsozzuk és vajjal dúsítjuk.

A zöldségeket sós, kevés cukorral ízesített vízben megfőzzük, majd jégben lehűtjük. Serpenyőben kevés alaplében és vajban átfényezzük. 

Tálaljuk.

CSOKOLÁDÉ SZUFLÉ

A csokoládét vízgőzön felolvasztjuk, az egész tojást kikeverjük és hozzákeverjük a csokoládéhoz.

Kevés liszttel elkeverjük. Vajazott, lisztezett formába töltjük, majd 210 fokos sütőben készre sütjük. 

A mangópürét a passiógyümölcs belsejével összekeverjük, és cukorral édesítjük.