Minek nevezzelek

Remélem más is van úgy, hogy nem tud, vagy nehezen ad nevet az aktuális ételkreálmányának.

Valamikor réges-régen, ha végig néztünk egy étlapot, finomnál is finomabb fogásokkal találkozhattunk; persze csak akkor, ha név alapján bevállaltuk. Természetesen aki bátor volt az megkérdezte a pincértől, hogy konkrétan mi is az a Főnök kedvence vagy némán átugrott a rántott húshoz, abban nem lehet nagyot csalódni. Igaz ami igaz, találkoztam olyan elnevezéssel is, hogy:

                           Falun hizlalt sertés legjava, mosolygós gyöngymorzsában,

                                   (naná,hogy rántott szűzérmek, tehát rántott hús)

                                             szabadon választott körítéssel. 

Engedjétek meg, hogy néhányat meg említsek a teljesség igénye nélkül:

Főnök-, főszakács-, séf-, vendéglős-, stb. kedvence, (és ez mindenhol mást takar)

az étterem nevéhez igazodva:

matrózok-, csikósok-, betyárok-, halászok-, vadászok... kedvence,

... ahogy mi csináljuk, ... ahogy mi szeretjük, ... ahogy felénk készítik,

aztán vasi, zalai, alföldi, csongrádi, szegedi, borsodi, soproni... (ezt a kettőt nem véletlen hagytam utoljára;) ) 

és jöttek a nevek, emberek "akiket mindenki ismert":

Pista bácsi-, Jani bácsi-, Laci bácsi-, Mari néni-, Rózsi néni-, Ibolya, Katalin, Erzsike... pitéje, sütije, palacsintája, pecsenyéje, fatányérosa, levese.

Később rájöttünk arra, hogy célszerű a név alá zárójelben kisbetűkkel leírni miből is készült az étel (szerintem ez a legpraktikusabb). 

Ezek után jönnek a kétsoros ételek amiknél mindent leírunk amivel az elkészítés során kapcsolatba kerülünk, beleértve a klasszikus szakács szakszavakat is: 

  Dióolajban konfitált, marinó juh sajtjával töltött, magon nevelkedett tanyasi jérce melle, 

   bordírozott kifliburgonyával és gesztenyemézen glasszírozott kerti zöldségekkel körítve, 

                                               lila bazsalikom mártással 
Ez nem is hangzik olyan rosszul :) lehet, hogy egyszer ez lesz Őrültek kedvence XD

Szóval nem egyszerű a név adás. Sokszor jól jön egy kis segítség. Szerencsés esetben és ha marad az elkészült étkeimet széthordom a családban, akár kontrollálási szándékkal is. Ez így történt a következő étkemmel is; és pár napra rá, az unokaöcsém ezzel a kérdéssel fordult hozzám: 
-Bátyus, ma is főztél olyan... hát olyan... lepénykét?

LEPÉNYKE

(burgonya, túró, tejföl, kapor, fokhagyma, tojás, kolbász) 

Hozzávalók: 

80 dkg burgonya

25 dkg túró

1 p. tejföl + tálalás

1 db tojás

2 ger. fokhagyma

5 dkg parasztkolbász v. szalonna

1 cs. kapor

zsemlemorzsa

margarin

só

A megtisztított burgonyát uborkagyalun szép vékonyra szeleteljük. A túrót a tejfölt és a tojást összekeverjük, sózzuk, apróra vágott kaporral és zúzott fokhagymával ízesítjük. Ezután beleforgatjuk a burgonyát, a masszába úgyhogy az mindenhol jól bevonja a szeleteket.  Egy kb.: 20x28 cm-es tepsit, sütőtálat margarinnal vékonyan kikenünk és zsemlemorzsával meghintjük. A túrós-burgonyát egységesen eloszlatjuk a tepsibe a tetejét elsimítjuk és megszórjuk  kis kockákra darabolt kolbásszal vagy szalonnával. Fólia alatt, középmeleg sütőben 30 percig pároljuk majd a fóliát levéve szép pirosra sütjük (20-25 perc).

Tálaláskor kapros-tejfölt kínálunk mellé, de akár csemege uborkával is fogyaszthatjuk.