A gesztenyekrémlevest, leggyakrabban és a legtöbben édes levesként emlegetik, ismerik. Ahogy a világhálón keresgéltem, valóban, csak egy-két helyen elvétve találtam olyan gesztenyekrémlevest amelyiket sósan illetve fűszeresen készítenek.
Itt ismét előkerül az a fránya megszokás, mert ugye a gesztenyét, hogy szoktuk meg: pürének, sütemény töltelékként, stb. Ezek alapján a gesztenye édes, mi?! és amikor megfőzzük, megsütjük?? :/
Tehát ugyan az a dolog érvényesül itt is mint amit pl. fahéjjal kapcsolatban már írtam; a gesztenye is csak akkor lesz édes, ha édes közegbe kerül.
Sajnos az üzletekben ritkán kapni natúr gesztenyemasszát, (ha csak így karácsony környékén nem) friss gesztenyével meg sok a pepecselés, ezért ügyesen, bátran, őrült kiegészítővel, édes masszából is el lehet készíteni, ezt a levest "sósan".
Egyébként, én, ha bármilyen gyümölcsragut készítek húsok mellé, ott is előszeretettel használok fűszereket, egy pici sót (ez még rá is segít az édes ízre) esetleg ételízesítőt.
GESZTENYEKRÉMLEVES,
FOKHAGYMÁS-MÉZES PIRÍTÓSSAL
Hozzávalók:
25 dkg gesztenyemassza
2 dl tejszín
8+1 dl víz
2 ek. liszt
1 ger. fokhagyma
toast kenyér
ételízesítő
őrölt gyömbér
őrölt fahéj
méz
A gezstenyemasszát 8 deci ételízesítős (kb.:2 ek.) vízbe szétfőzzük, ízesítjük gyömbérrel és egy picike fahéjjal. Visszaveszünk a forrásból és hozzáöntjük a tejszínt, majd 1 deci vízzel és a lisztel habarást készítünk és a levesünket besűrítjük. Amennyiben nem tudunk kitörni a megszokottból édesíthetjük cukorral, mézzel akár juhar sziruppal. Pirítóst készítünk amit megfokhagymázunk és megkenjük mézzel; a levesbe vagy mellé tálaljuk.
Csak 1 tipp: lehet, hogy mániás vagyok, de egy leheletnyi rozmaring csodákra képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése