Megmondom a frankót; mostanság kezdek rákapni, az amolyan rátálalós kajákra. Konkrétan arra gondolok, amikor a köretre van rátálalva a hús, zöldség, stb... még akkor is, ha szaftos, ráadásul rendesen meglocsolva szafttal vagy éppen a serpenyő alján összegyűlt értékes zsiradékkal.
Általában ezek a varázslatok abban az esetben működnek igazából jól, ha a köret valami püré, kása, vagy gabona féleség.
Miért is?
Mert ha imigyen tálalunk, szinte „kikerülhetetlen” az, hogy valóban együtt kerüljenek a szánkba azok a finom falatok és így egy egységet alkotva színesítsék meg a napunkat.
..és még egy.
Ilyenkor, ügyesen taktikázhatunk azzal, hogy egy jól ízesített köret, pompásan feldobhatja a legegyszerűbb ételeket.
.JPG)
RÓKAVÖRÖS GOMBARAGU,
ROZMARINGOS KUKORICAKÁSÁVAL
Hozzávalók:
60 dkg rókagomba (nyulica)
20 dkg sárgarépa
20 dkg parasztkolbász (szárazabb)
petrezselyem zöldje
só
őrölt rozmaringgal ízesített kukoricakása „polenta”
A kukorica kásáról különösebben, most nem szeretnék írni... Lehet sűrűbb, lehet hígabb ki- hogy szereti. Amit viszont mindig betartok: egy éjszakára bő vízbe beáztatom a kukoricadarát, és ügyesen, csak úgy, leöntöm róla a vizet (nem szűröm! és nem kevergetem; a dara le fog ülepedni a tál aljára).
A rókagombát (én így szoktam) felekre vagy negyedekre daraboljuk.
A sárgarépát és a parasztkolbászt vékony csíkokra vágjuk.
Forró olívaolajon elkezdjük pirítani a gombát és a sárgarépát, pár perc múlva megsózzuk (vigyázzunk a kolbásztól is kaphat egy kis sós ízt) majd, ha elérték a kívánt puhaságot, közé szórjuk a kolbász csíkokat és csak annyi ideig, amíg a kolbász átmelegszik és a színét kiengedi, összeforgatjuk, összepároljuk.
A ragut, a rozmaringos-kására tálaljuk, meglocsoljuk az alján összegyűlt jó ízű olajjal és egy jó adag petrezselyem zölddel megszórva üde, frissességgel koronázzuk.
Ilyen egyszerű, má' megint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése