Begolyóztam

...ismét :$

Nem tudom miért van ez; de egyre gyakrabban találkozom azzal a kérdéssel, hogy 

EZ HOGYAN JUTOTT ESZEDBE ?!

Kérem szépen, ennek kétféle magyarázata is van.

Az egyik: mi van itthon (ez az egyszerűbb)?! Az ember benéz a hűtőbe, vagy a kamrába és már szinte kész is van. Egy alma, egy brokkoli, egy csomag tészta, egy kis tejszín..., körte, sajt. réteslap, tejföl, tojás, (hogy csak az elmúlt hetek ételeiből említsek kettőt) szinte adja magát, nem kell betojni. Hős követőim talán már megjegyezték jelszavainkat:

FANTÁZIA, BÁTORSÁG, JÓ ÉTVÁGY !!! 

A másik: (ez a veszélyesebb) ha gondolkodik az ember egy picikét. Na! ilyenkor jönnek az őrültnél őrültebb ötletek (azért nem árt óvatosnak lenni).

A múltkor sajnos, vagy szerencsére, (majd eldöntitek) volt egy kis időm gondolkodni és közben elkészült 150 darab zsemlegombóc. Mi lenne, ha ezt nem zsemléből, hanem kifliből készíteném. Talán egy kicsit lágyabb, gyengébb ízű lenne.? Na,de álljunk meg egy szóra a kifliből mást szoktunk csinálni..., például mákos gubát! Aha. Valóban; és azt nem lehetne vízben kifőzni... miért ne! Azt hiszem valahogy így született a következő desszertem.

Bocsánat egy dolog még eszembe jutott az új ételek születéséről. Konkrétan az, hogy mi van akkor, ha valami nem sikerül úgy mint ahogy szeretnénk, és még időben kell valami megoldást találnunk!

Itt jegyezném meg azt, hogy én (persze viccesen) a tanulóinknak, mindig is azt mondom - Drága gyermekem! Az ételt csak a végén, kész állapotban nevezd el! Hátha nem az lesz belőle aminek nekiálltál. XD

Aztán még arra is van példa, amikor ez a három dolog találkozik - nem sikerül + mi van itthon + meg kell oldanom.

Egy szép napon, az egyik ősmamánk olyan bátrat gondolt, hogy az csak na! Mi lenne, ha ma direkt szétfőzném a krumplit, jól kétségbe esnék, és mivel más nem nagyon van itthon, lisztel jól bedagasztanám, aztán..., aztán egy kis hagymát dobnák rá, az talán van még itthon.

Akkor most kimondom bátran, lesz ami lesz! Szerintem a Dödölle az egy véletlen készült étel.

GUBA-GOMBÓC, PUNCSMÁRTÁSAN

Hozzávalók:
4 db kifli
10 dkg liszt
10 dkg mák
10 dkg méz
5 dkg mazsola 
1 cs. vaníliás cukor
1 db tojás
2 dl tej
5-6 dkg margarin 
porcukor  
só
A mártáshoz:
1 csomag puncs ízű pudingpor a leírtak szerint elkészítve, illetve ha mártást készítünk, akkor több tejjel, tehát hígabbra.
A kifliket felkarikázzuk és a margarinon kissé megpirítjuk. Egy keverőtálba borítjuk és megszórjuk a lisztel, jól összeforgatjuk. Tejet a mézzel és a mazsolával felmelegítjük és ráöntjük a lisztes kiflire, ráütjük a tojást, rászórunk 3-4 dkg mákot, valamint a vaníliás cukrot, és egy csipet sót. Keverőlapáttal alaposan összekeverjük, ha úgy látjuk, hogy akad még szárazabb kifli darabka, egy csepp tejet tehetünk még hozzá, de vigyázva, ne legyen nagyon laza!!! (Próbáljuk meg inkább hosszabb ideig keverni, akár kézzel, hogy eltűnjenek a keményebb darabkák!) A közben feltett és már forrásban lévő, enyhén sós vízbe; állandóan nedvesített kézzel pici kb.:2,5cm-es (ez még dagadni fog főzés közben) gombócokat formálunk. Lassú forrással 10-15 percig főzzük, majd lecsepegtetve, de nem leszárítva, ízlés szerint cukrozott mákba hempergetjük a gombócainkat.
Elkészítjük  a mártást. Én most kétféle képen tálalom; hideg és meleg desszertként illetve melegen, langyosan akár főételként is, egy finom, gazdag, tápláló leves (gulyásfélékre gondolok) után. A hideg változatnál a pudingot a csomagoláson leírtak szerint készítem és bevonom vele a gombócokat. A melegnél pedig hígabbra (több tejjel és cukorral) főzöm és a gombócokra, mellé tálalom.