Emlékeim 2.

A Mamikámtól láttam először a rizses hús, ily' módon  való elkészítését.

Amíg nem szakácskodtam, igazándiból soha sem tudtam hogy, miért jobb és miért finomabb az általa készített rizses hús. Aztán kitanultam a szakmát, nagyon finom, szaftos rizses húst készítek (remélem), de nem olyant. Megpróbáltam a jó bevált módszert: beültem a konyhába, mélán, bambán, esetlenül igyekeztem segítést imitálni és közben lestem, figyeltem; persze tudományos, tanultságomat nem bírtam leplezni.

-A rizst mért nem külön készíted?
-Minek koszoljak még egy edényt.
-Paprikát nem raksz bele?
-Akkor nem lesz szép színes.
-A borsót kihagytad!
-Abból lesz a leves.    
-Ne kevergesd, mert akkor olyan izés lesz! 
-Ne beszélj, annyit! Így lesz jó!
... és valóban. Azóta én is így készítem, de olyan... soha nem lesz már.

ISTENI RIZSES HÚS
ami már majdnem rizottó 
Hozzávalók:
60 dkg sertéslapocka
25 dkg rizs
2 szál sárgarépa
2 cső kukorica
2 ek. mustár
1 fej vöröshagyma
4 ger. fokhagyma
1 cs. petrezselyemzöld
bors, só 

A kockára vágott hagymát egy kis zsiradékon megfonnyasztjuk és beledobjuk a szokásosnál kisebbre kockázott húst. Amikor a hús „kifehéredik” megsózzuk, borsozzuk, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje, belekeverjük a mustárt és pörkölt módjára főzzük. Közben a kukorica csőről egy éles késsel levágjuk a szemeket és a sárgarépát felkockázzuk. Ha a már majdnem megpuhult a hús (kb. egy óra+) beleszórjuk a megmosott rizst, kukoricát, sárgarépát és az apróra vágott fokhagymát. Ettől kezdve lényegében úgy készítjük mint, a párolt rizst. Szükség esetén felöntjük vízzel, tüzet legyengítjük és lassan néha-néha belekeverve megfőzzük és fedő alatt (a tüzet már eloltva) készre pároljuk. 

Tálalás előtt durvára vágott petrezselyemzöldet  kavarunk bele (bőven).