Hajj (dina), de tartalmas

 Aki erős és okos akar lenni, sokat kell belőle enni. A hajdinát az óriások eledeleként tarják számon egy nepáli legenda szerint.

A hajdina régóta termesztett, kedvelt, sokoldalú gabonaféle. Ázsiából, annak is inkább a középső részéből származik, Japánba főként tészta formájában fogyasztják, de Oroszországban, Ukrajnában, Szibériában, Lengyelországban és a szomszédos szláv népeknél is az alap élelmiszerek közé sorolható.

Magyarországra valószínűleg Osztrák közvetítéssel került, talán a Monarchia idején. 

Igénytelensége miatt, szinte bárhol megterem, talán ezért is hívják a szegény ember gabonájának, de ennek dacára termesztése mégsem túl népszerű mert alacsony a terméshozama és nehéz a hántolása, ami sajnos az árában meg is mutatkozik.

Csak 1 érdekesség: Franciaországban hajdinamézzel ízesített sör is készítenek.

 

VARGÁNYÁS HAJDINALEVES

Hozzávalók:

15 dkg hajdina

15 dkg vagánya

10 dkg húsos szalonna

1 fej vöröshagyma

2 ger. fokhagyma

1 p. tejföl

1 tk. fűszerpaprika

2 szál babérlevél

rozmaring

bors, só

zsír

A hagymát felkockázzuk, a szalonnát felcsíkozzuk és egy kanál zsíron üvegesre pirítjuk. A megtisztított vargányát vékony szeletekre vágjuk és rádobjuk a szalonnás alapra. Amikor a gomba kissé „megpirult”( pár perc), hozzáadjuk a megmosott hajdinát, elkeverjük és meghintjük fűszerpaprikával, sózzuk, borsozzuk és rozmaringgal ízesítjük. Bátran, kb. 1.5-2 liter vízzel felöntjük beledobjuk a babérlevelet és addig főzzük amíg a hajdina megpuhul (20-25 perc). A tejfölt a kész leves levével kikeverjük (hőkiegyenlítést végzünk) és a leveshez keverjük, összemelegítjük, de már nem forraljuk, mert a tejföl kicsapódhat.
 Igény szerint kínálhatunk hozzá még tejfölt, esetleg egy csepp ecetet.
Attól függően, hogy a leves mennyire forrta el levét, illetve sűrűbben vagy hígabban szeretjük az ilyenféle leveseket a tejfölből egy kis liszttel habarást is készíthetünk.
Illetve vargánya hiányában másfajta gomba is megteszi. - fogjuk rá -