Variációk egy témára: mozzarella, paradicsommal 2.

Íme a napi salátám természetesen mozzarellával és paradicsommal, na meg egy kis burgonyával.

BURGONYASALÁTA, 
      MOZZARELLÁVAL ÉS PARADICSOMMAL
Hozzávalók:
80 dkg burgonya 
3 db mozzarella
2-3 db paradicsom
1 citrom leve
1 ek. méz
4-5 ek olívaolaj
rozmaring
só

A burgonyát kis kockákra vágva megfőzzük.

Közben az olajat, a mézet és a citromlevet alaposan összekeverjük (kis habverővel a legkönnyebb), sóval valamint aprított rozmaringgal ízesítjük. 

A mozzarellát és a paradicsomot szintén felkockázzuk.

A megfőtt burgonyát leszűrjük és még melegen belekeverjük az öntetbe, majd hozzáadjuk a paradicsomot és a sajtot.

Jól lehűtve kínáljuk. 
ui.: Fontosnak tartom, hogy a burgonyát ne hűtsük le, és valóban melegen keverjük az öntetbe, mert így amikor visszahűl, csodálatos, selymes bevonat képződik a salátánkon. 

Horgász (zsákmány) a pácban

Na, kérem szépen, én szeretem a ruszlit. Pont. 
Az igazsághoz tartozik az is, hogy tudok egy jobbat és ezt nem szeretném ragozni ;)

SAVANYÍTOTT FOGASFILÉ, 
    VARGÁNYÁVAL ÍZESÍTETT HAGYMÁS-PÁCBAN          
Hozzávalók:
4 adag fogasfilé
1-2 dkg szárított vargánya
2 fej vöröshagyma
2-3 ger. fokhagyma
5 szem szegfűbors
1 dl fehérborecet
5 dl víz (kb.)
1 tk. kristálycukor
2 ek.olívaolaj
só

A vöröshagymát félkarikákra szeleteljük és egy jól zárható tál aljára szórjuk a felét. A fogasfiléket kedvünkre daraboljuk és ráfektetjük a hagymaszeletekre, majd betakarjuk a maradék hagymával.
A vizet az ecettel és a vargányával (szerintem nem szükséges beáztatni, én sem tettem), az apró kockákra vágott fokhagymával, szegfűborssal, cukorral és sóval felforraljuk. Levesszük a tűzről és pár perc elteltével megkóstoljuk ezt a finom páclevet, ha szükséges ráízesítünk és még jó melegen ráöntjük a hagymás fogas darabkáinkra, a tetejét meglocsoljuk olívaolajjal. Szorosan lezárva (ne várjuk meg amíg kihűl), hűtőszekrényben 2-3 napot érleljük, pácoljuk.
Szerény nyomott véleményem szerint a pácolt, füstölt, akár olajos halak tökéletes kiegészítője a főtt tojás; ezt most is kihasználtam és csíkokra szeleteltem, majd a hagymás-vargányás pácból mertem rá egy jó adagot és egyből kaptam egy finom kis tojássalátát a halacska mellé.

Variációk egy témára: mozzarella, paradicsommal 1.

Sokan nem értik mit lehet szeretni a mozzarellán...

„Azért mert tesznek hozzá egy kis paradicsomot meg bazsalikomot aztán meglocsolják olajjal - és egyből salátának nevezik, az szép dolog; de a mozzarella attól még nem lesz jó!”

Végül is megértem azokat az emberkéket akik így gondolkodnak és úgy esznek, hogy a szájukban próbálják kielemezni az étel alkotóelemeit külön-külön;  a mozzarella nem jó, íztelen, „megasztán vízbe van ásztatva” pfújj. Helyette inkább vegyünk „fincsi” trappis piros csomagolású saj valamit < egészségükre váljék. 

Azért én tennék egy-két próbát a mozzarella védelmében. Ez nem fog másról szólni, mint arról, hogy milyen módon illetve miféle kiegészítőkkel lehet feldobni ezt a sajt félét, amit nem mellesleg neveznek a mediterrán konyha királynőjének, az asztalok gyöngyének és még fehér aranyként is emlegetik.
A mozzarella eredetileg (és a valódi), a vizibivaly tejéből készül a mai napig is, és ez D.O.P jelzéssel látják el, illetve Mozzarella di Buafala néven hoznak forgalomba. A nagy népszerűségre való tekintettel ma már készítik tehéntejből is, és szinte 100% hogy ezt találjuk a boltok polcain; sorry, de fogadjuk el, hogy ez csak mozzarella jellegű sajt. Ez a mi mozzarellák, és nyugtassuk magunkat azzal, hogy nem nagy a különbség.

MOZZARELLÁS SZENDVICS, 
         PARADICSOMMAL ÉS MANDULÁS PESTO-VAL   
Hozzávalók:
1 db mozzarella
1 db paradicsom
5-6 ek. szeletelt mandula
5-6 ek. olívaolaj
friss bazsalikom
őrölt szerecsendió
kristálycukor
olívaolaj
só
A mennyiség amit írtam, (kb.) nálam 3, ha lazábbra készítem a pesto-t, 4 szendvicsbe is elég (jelenleg 2 szenyába osztottam el, két rétegben és jó sűrűre készítettem) , de ez függhet a szelet vastagságtól; attól, hogy mennyi olajat használunk stb. és még a zsemle, puffancs, szendvicskenyér méretétől is. Lényeg a lényeg a pesto-t is úgy készítsük ahogy és amilyen ízű nekünk megfelel. Igaz, a legtöbb recept leírja a pontos mennyiségeket, de én ezzel is úgy vagyok, hogy ez csak alap. Ezrét mondom mindig, hogy kóstolgassunk és közben alakítsuk ínyünkre az adott ételt; már csak azért is mert kivenni nehezebb, mint fokozatosan hozzárakni ;)  
A pesto lényege és készítése a következő (egyszerűen): a mandulát és a bazsalikomleveleket egy csipet sóval, mozsárban összezúzzuk, közben, ahogy megkívánja, fokozatosan hozzáadjuk  az olívaolajat, egy csipet cukorral és őrölt szerecsendióval ízesítjük.
A szendvicseinket megkenjük a pestóval és rápakoljuk a mozzarella és a paradicsom szeleteket; ha maradt egy kis szeletelt mandulánk (akár meg is piríthatjuk), azt is szórjuk rá és így egy Őrülten Jó ropogós szendvicset kapunk. Röviden ennyi; rengeteg féle pesto létezik érdemes rákeresni :)
TUDTAD? „A mandula jó forrása a vírusölő ásványi anyagnak, a kalciumnak is.”

CSIKOS 2.

A soron következő egyszerű receptem mi más lehetne, mint tészta.

Nem győzőm ölégszer mondani „Tésztaság, fél egészség!”

A mai napig is gyakran rácsodálkozom arra, hogy milyen pompás dolgokat lehet készíteni szinte semmiből. Egy-két jól összeválogatott hozzávaló és percek alatt kész a csoda.

Azt, már nem is akarom elemezni, hogy ha az egyik hozzávalót a CSIKOS termékek közül választjuk akkor már tuti nyert ügyünk van :)

A tésztákról csak annyit szeretnék mondani, hogy bizonyos ételekhez nem mindegy a formája; a nagyok szerint.

Tény és való, hogy az apróbbra darabolt, ragus tésztákhoz, jobb az olyan tészta aminek van egy kis formázása (szarvacska, orsó, penne, farfalle...) és így a ragu könnyen rajt (benne) marad; míg egy mártásos, olajos tésztának jó a egyszerűbb ( metélt, spagetti, makaróni...).
Nekem most szerencsém volt mert, szinte véletlen és akciósan (egy tállal együtt), talán magyar emberkének kicsit formabontóan, orecchiette (fülecske; helyette  a kagylótészta a legmegfelelőbb) tésztát vásároltam (tudom készíthetném magam is, de egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalásom). 
Röviden és tömören ennyi; és ha már fülecske... halljátok hát a receptem :)

EGYSZERŰ TÉSZTA, CUKKINIVEL
     ÉS PARADICSOM CHATNEY-VAL BOLONDÍTVA
Hozzávalók:
50 dkg orecchiette tészta (vagy kagyló)
2 db cukkini (kb..40 dkg)
15 dkg paradicsom chatney
3-4 ek. balzsamecet
petrezselyem zöldje
só
A tésztát kifőzzük.
Közben a cukkiniket apró 2-3mm kockákra vágjuk és pár kanálnyi olívaolajon megpirítjuk, sózzuk, majd meglocsoljuk a balzsamecettel, összepároljuk.
A kifőtt, (még meleg) tésztát rászedjük a cukkiniragura, hozzáborítjuk a paradicsom chutney-t és gazdagon megszórjuk durvára vágott petrezselyem zölddel. Egy egész perc alatt összeforgatjuk és kész.
Dolgozzunk ügyesen, és hangoljuk össze a tésztás ételek készítési idejét.
A fent említett egyszerű tésztámnál a következőt ajánlom: Tegyük fel a vizet forrni és sózzuk meg; daraboljuk össze a cukkinit; amikor tésztát főzővízbe tesszük akkor kezdjük el a cukkini párolását és így egy időben készülünk el és nem kell a tésztát „görcsösen” leöblíteni, kihűteni. Amennyiben így összetudjuk hangolni a munkafolyamatokat, sokkal jobban rá fog tapadni a ragu a tésztára.   

CSIKOS 1.

Drágájim! 
Az a megtiszteltetés ért, hogy a Boldog kukta felkérésére és a CSIKOS LEKVÁRCSALÁD-nak  köszönhetően ismét versenyezhetek, ráadásul még a FAHÉJ magazin-ba is bekerülhet a receptem.
A feladat nem más mint egy általam választott CSIKOS termékkel kell új kedvenceket alkotni, illetve ezzel is népszerűsíteni ezt a pompás „családot”, amit tiszta szívemből ajánlok mindenkinek, aki szereti a színvonalas ízeket.
Amit választottam az pedig a  Paradicsom chutney, rozmaringgal és körömvirággal, amiből hat bloggertársammal főzőcskézünk valami finomat, mindenki a maga jellegének, ízlésének és álmainak megfelelően.
Nem is biztos, hogy a verseny a legjobb szó ide, hiszen az első díjat már mindenki megkapta; a termék és a lehetőség. Ennél többet nem kívánhat az ember, inkább fogjuk fel úgy mint egy játékos megmérettetés. Mivel a játéknál komolyabb dolog nem nagyon van a világon - szavazzatok az én receptjeimre (vagy a többiekére)
A magam módján az egyszerűség mellett tettem le voksomat, tehát a következő étkeim is ennek szellemében születtek és továbbra is így fognak megszületni.

PARADICSOM CHUTNEY-BA PÁCOLT FOGASFILÉ,         

      CUKKINISZALAGGAL  

             ÉS HOZZÁILLŐ BURGONYAPÜRÉVEL

Hozzávalók:
80 dkg fogasfilé
2 db cukkini (kb.:40 dkg)
3-4 ek. paradicsomos chutney (kb.:12-15 dkg)
1/4 citrom leve
80 dkg burgonya
4 ger. fokhagyma
vaj
tej
só 
A fogasfilét adagonként, négy darabra, négy csíkra vágjuk, egy tálba rakjuk, rámerjük a chutney-t és a citrom levével megcsepegtetjük; alaposan beletapicskoljuk, majd legalább egy fél napot így pácoljuk.
A cukkiniket uborkagyaluval, hosszában felszeleteljük, úgy, hogy szép „szalagokat” kapjunk. A legszebb cukkiniszalagokat (haldarabonként elég egy) forrásban lévő sós vízben 2 percig blansírozzuk, „főzzük” és utána egyből hideg vízbe tesszük.
A bepácolódott halcsíkokat megsózzuk, betekerjük egy-egy cukkiniszalaggal és olívaolajjal meglocsolva forró sütőben 10-15 perc alatt szépen megsütjük. 
A maradék cukkini szalagokat vékonyan felcsíkozzuk és enyhén lesózzuk. 
A burgonyapürét lényegében a szokásos módon készítjük el, azzal a turpissággal, hogy már a főző vizébe beleaprítjuk a fokhagymát és ezzel főzzük puhára a burgonyát. A kész pürébe a fokhagymán és a són kívül most nem rakunk más fűszert, hanem a lesózott cukkinicsíkokat jól kinyomkodjuk és ezt keverjük bele.
Köszönjük CSIKOS !!!

A4-es 3.

A legújabb 4-es variációmban, néhány olyan párosítást raktam össze amiket már régóta kedvelek, használok és már esküszöm is rá. 

Konkrétan ezek a következők: rizs-szalonna, szalonna-spárga, spárga-tárkony, tárkony-kömény, tárkony-máj, máj-szalonna.

Mivel felesküdtem arra, hogy kis szatyorból is lehet pompásat főzni és csupán csak 4 azaz négy hozzávalóra van szűkségünk, na meg némi, ügyesen választott fűszerre...; hát hallgattassék meg a fent említett párosok egyvelege:)

EGYSZERŰ RIZSES-EGYTÁL

       SPÁRGÁVAL ÉS CSIRKEMÁJJAL

Hozzávalók:

50 dkg csirkemáj

50 dkg spárga (fehér)

25 dkg rizs

15 dkg kenyérszalonna

őrölt kömény

tárkony

bors, só

A kenyérszalonnát apró kockákra vágjuk és szépen kipirítjuk a zsírját. A  szalonna kockákat kiszedjük és tálalásig félre tesszük. A visszamaradt zsiradékon (szükség szerint adhatunk még hozzá) megkapatjuk a nagyobbra darabolt csirkemájat, majd hozzáadjuk a megtisztított, ferdén felkarikázott spárgát (a spárga csúcsát hagyhatjuk nagyobb darabban is, mégis csak ez a legértékesebb része) 1-2 percig pirítjuk; tárkonnyal, köménnyel, borssal ízesítjük és jöhet bele a megmosott rizs. Ettől kezdve ugyanúgy készítjük mint a párolt rizst. Felöntjük forrásban levő, sós vízzel (stb.)és fedő alatt készre pároljuk. (Én akkor szeretem a rizses hús féléket, ha nem túl szárazak, ezért készítésük közben, amikor már bent van a rizs, akár kétszer-háromszor is bele keverek.)

Tálaláskor a pirult szalonna kockákkal megszórjuk.

Ezeket is nézd meg :)
A4-es 1. 

A4-es 2.

Hunyd le a szemed - تغمض عينيك

Valószínű (sőt) az idén sem jutok el egzotikus, világ-barangolós, forró hangulatú nyaralásra és kiküldetésre sem; kiegyeznék egy laza száműzetéssel is, de még az sem :(

Ellenben, ha van az embernek egy kis fantáziája akkor ügyesen „becsaphatja” magát, csak ne mondja el senkinek :), én például tegnap Marokkóban jártam. 

A mesés Marokkó; természetesen nem hagyhattam ki Marrakesh-ben a Kotoubia mecsetet, aztán átugrottam Fez-be legendás piacra. Nyüzsgés, forróság, árusok, kofák, kereskedők, mutatványosok, kígyóbűvölők, táncosok, fakír, kefir egyszóval milliónyi egzotikum. JA! a legfontosabb alkudozni és alkudozni illetve minden pénzt elkölteni; az országból úgysem hozhatsz ki marokkói dollárt. 
(Csak zárójelben jegyzem meg, piszok nehéz alkoholt szerezni; azt is inkább szállodákban és marha drágán.)
Amíg így kalandoztam készítettem egy finom kis kuszkuszt, hogy tökéletes legyen az élmény :) :) :)

A kuszkusz nem más mint a durum-búza darájából készült egzotikus alapanyag, amit úgy készítenek, hogy a darát  megnedvesítik, majd lisztbe hempergetik és kiszárítják. 

Eredete leginkább a berber népekhez köthető akiknek egyik fő eledele volt, ugyanakkor az arab-világ is pompás ételeket kreált belőle.

A kuszkusz Észak-Afrikában több mint ezer éve nemzeti étek, de mára már elterjedt világszerte és a modern konyha egyik közkedvelt eleme lett.

Ahány ház, annyi szokás, és ezt a kuszkusz sem ússza meg :) elkészíthetjük húsokkal, zöldségekkel, köretnek, egytálételnek, tölteléknek vagy lehűtve salátának és vannak helyek ahol gyümölccsel is kínálják desszertként. 
Nem mellesleg, alacsony zsírtartalmú és sok benne a rost.

KUSZKUSZ ÉDESKÖMÉNNYEL 
           ÉS FAHÉJAS SERTÉSKARAJJAL 
Hozzávalók:
20 dkg kuszkusz
50 dkg édeskömény
4 adag sertéskaraj
2 db paradicsom
2 csapott tk. egész kömény
csípős paprika
őrölt fahéj
bors, só
Az édesköményt feldaraboljuk, félkarikára szeleteljük, majd egy-két kanál olívaolajon megpirítjuk, ezután hozzáadjuk a fakultatív mennyiségű, felkockázott csípős paprikát és 2 teáskanál egész köményt, ráborítjuk a kuszkuszt, összekeverjük és felöntjük forrásban levő, sós vízzel. (A víz mennyisége kb.5,5 dl, de közben is adhatunk hozzá egy keveset.) 2-3 percig  forraljuk, a tetejére szórjuk a felkockázott paradicsomot, lehúzzuk a tűzről és fedő alatt kb.:15 percig pároljuk illetve saját gőzében készre „főzzük”.
A sertéskarajt felszeleteljük, sózzuk, borsozzuk és őröl fahéjjal ízesítjük; olívaolajon szép pirosra sütjük. Tálaláskor a kuszkuszt összeforgatjuk, felkeverjük; a karajt én felcsíkoztam és a tetejére halmoztam, de kedvünkre darabolva, akár együtt is készülhet a kuszkusszal, értelemszerűen ilyenkor a hússal kezdjük a főzést.

A maradék kuszkuszból salátát készítettem kígyóuborka, lilahagyma és pár csepp borecet hozzáadásával.  

  مراكش، مراكش، ولكن رائعة.
كنت لي خفقان القلب!