Hmmm...hm

Megint este, megint vacsora, megint tilápia, megint Őrülten Jó :)

KÁPOSZTÁS TILÁPIA, 
          ZAMATOS BURGONYÁVAL
Hozzávalók: 
4 adag tilápia filé (lehet más fajta halfilé is)
50 dkg savanyú káposzta 
1 p. tejföl
80 dkg burgonya
10 dkg szalonna
1,5 dl száraz fehérbor
zsemlemorzsa 
fűszerpaprika
őrölt kömény
tárkony
bors, só 

A burgonyát megtisztítjuk, hasábokra daraboljuk és sós vízben megfőzzük. (A főzéssel vigyázzunk; ne legyen túl puha a burgonya, mert a végén még egy-két percet párolni fogjuk.)  

A káposztát átmossuk, jól kinyomkodjuk, apróbbra vagdossuk, beízesítjük tárkonnyal és köménnyel, majd hozzákeverjük a tejfölt, ha igényli sózzuk. 

A filéket besózzuk, borsozzuk és egy kivajazott tepsibe fektetjük; aztán a tejfölös-káposztával egyenletesen betakarjuk őket, zsemlemorzsával beszórjuk a tetejüket. Sütőben 20-25 perc alatt szépen megsütjük.

A szalonnát apró kockákra vágjuk és kipirítjuk a zsírját; a pörcöket félre tesszük a tálaláshoz. A szalonna zsírján a burgonya gerezdeket átforgatjuk, kicsit piríthatjuk is, ízlés szerint meghintjük fűszerpaprikával és azonnal felöntjük a borral, hogy a paprika meg ne égjen Gyenge lángon pár perc alatt átpároljuk a burgonyát amíg a bor el nem párolog.

Tálaláskor a burgonyát a tányérra halmozzuk, rárakjuk a káposztás-filéket és megszórjuk a szalonna pörcökkel.

Csak 1 tipp: Ha a burgonya főző vizébe öntünk egy kis fehérbor ecetet, akkor még zamatosabb köretet kapunk.

Halvacsora 1.

A tilápia a tengeri sügérfélék családjába tartozik; Afrika, Dél-Amerika és Ázsia trópusi vizeiben honos. Több mint 600 alfajtája létezik, melyek nagy része növényevő. Méretük akár 1 méter is lehet, a súlyuk pedig elérheti a 5-6 kilót is. Gyorsan növekszenek, fejlődnek; ezért ami hozzánk eljut (általában fagyasztva) az gazdaságokban tenyésztett.

Húsa frissen, halvány rózsaszínű, megsülve szép hófehér; számomra kissé gyenge ízű, de, és pont ezért ajánlom azoknak akik nem annyira kedvelik a halakat.

TILÁPIAFILÉ ROZMARINGOS MORZSÁBAN,

       ÚJHAGYMÁS  ZÖLDSÉGPÜRÉVEL

Hozzávalók:

80 dkg tilápia filé

40 dkg burgonya

40 dkg sárgarépa

60 dkg zsenge karalábé

1 cs. újhagyma

5 dkg vaj

2-3 ek. tejföl

őrölt rozmaring 

őrölt bors

só

zsemlemorzsa

A megtisztított zöldségeket feldaraboljuk és sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük.  
Közben az újhagymát felkarikázzuk, a zöld részéből egy-két szálat félre rakunk a díszítéshez, a többit pedig a vajon pár perc alatt megfonnyasztjuk. 
A megfőtt, megpuhult zöldségeket egy burgonyatörővel szép „simára” törjük, majd hozzákeverjük a hagymát a vajjal együtt és tejföllel lazítjuk, ha szükséges sózzuk, borsozzuk.
Amíg a zöldségek főnek elkészítjük a filéket. 
Először is kedvünkre daraboljuk; én csak hosszában vágtam ketté. 
Ezután sózzuk, borsozzuk és rozmaringgal szórjuk meg, majd zsemlemorzsába forgatjuk illetve jól belenyomkodjuk őket.
Forró zsiradékban, 5-6 perc alatt szép pirosra sütjük a tilápia szeletkéket.  
Tálaláskor a félre tett hagymaszárból csíkokat vagy karikákat vágunk és megszórjuk vele ezt az Őrülten Jó halvacsorát.
Csak 1 ötlet: Aki szereti a pikánsabb ízeket, egy kis kanál mustárt keverhet a pürébe.

Na gyere Drágám

Vannak olyan dolgok, ételek amelyek sajnos nem a legolcsóbb kategóriába tartoznak. Ide sorolom én, például a füstölt lazacot és a többi hasonló eljárással „kifinomított” halat. Azért a lazacot emeltem ki, mert talán ez a legnépszerűbb a sok közül, és talán ezt látni legtöbbször a szupermarketek hűtőpolcain; illetve ezzel találkozni leggyakrabban az étlapokon.  

Az ünnepi vacsoránál, ebédnél egy picit jobban elengedi magát az ember (már aki megteheti) és próbálja extrább dolgokkal feldobni a menüt. Én is ilyenkor szoktam használni efféle alapanyagokat; persze fejenként csak egy keveset, mondjuk előételnek... utána meg jöhet a paprikáskrumpli :) :/

 
TORMÁS-JOGHURTOS SALÁTA, 

                         FÜSTÖLT LAZACCAL

Hozzávalók:
20 dkg füstölt lazac
20 dkg kigyóuborka
30 dkg burgonya
2 p. natúr joghurt
2 ek. ecetes torma
1 cs. petrezselyem zöldje
bors, só
A joghurtokat összekeverjük a tormával, borssal, sóval, és aprított petrezselyem zölddel ízesítjük. Az a burgonyát megfőzzük és uborkával egyformán apró kockákra vágjuk. Ezután öntetbe rakjuk őket, és a felcsíkozott füstölt lazaccal együtt alaposan összekavarjuk. Jól lehűtjük és toast kenyérrel, toast kenyéren tálaljuk. 
A sózással vigyázzunk és inkább a lazac után kóstoljuk meg. A salátánkat tartalmasabbá tehetjük főtt tojással. 

K2.

A kérdés a következő volt: lehet-e helyettesíteni - azt a drága, viszonylag nehezen beszerezhető, és hogy kell megfőzni, és milyet kell venni, és abból mennyi kell, hogy egyen is valamit az ember...  - kagylót, konzervvel?

Véleményem szerint bizonyos esetekben (raguk, tészták, rizottók, saláták), igen. Lehet, hogy nem olyan mutatós, de nem kell a héjával bajlódnunk, nem kell tartanunk a frissességétől és tiszta hús, mármint kagylóhús.

    













ALMÁS - KAGYLÓS RIZOTTÓ, 
          GOMBÁVAL ÉS SZÁRZELLERREL

Hozzávalók:

25 dkg rizs

2 db alma (kb.:30 dkg)

2 dob. kagyló konzerv (1dob. / kb.:10 dkg)

25 dkg gomba

5 szál szárzeller

szerecsendió

olívaolaj

só (én most szardella pasztát használtam)

A felszeletelt szárzellert és a nagyobb darabokra vágott gombát forró olívaolajon megkapatjuk, sózzuk, és frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük. Majd hozzáadjuk a rizst és felöntjük annyi vízzel, és mindig csak annyival, hogy ellepje és „állandó” kevergetés mellett készre főzzük. Közben az almát is, szintén nagyobb darabokra vágjuk és hozzáadjuk a készülő rizottóhoz. A kagylókonzerveket lecsöpögtetjük és a kész, még forró rizottóba keverjük. 

Tálaláskor a tetejére reszelhetünk szerecsendiót és aprított snidlinggel vagy petrezselyem zölddel megszórhatjuk.

Elvörösödtem

Először is elnézést kérek azoktól akik tegnap keresték már ezt illetve egy másik bejegyzésemet :( Biztos én vagyok a hibás, de az igazság, hogy a technika babrált ki velem; de estére meg javítódott a masinéria, úgy hogy ma már olvashatjátok egy príma (akár karácsonyi) leves receptjét.

 A fűszerezéssel próbáltam a karácsonyi hangulathoz igazítani ezt a kis levest; bár sok féle levesbetétet lehet már manapság kapni, de én most magam készítettem és a fűszerezését is belekombináltam a leves ízébe.

CÉKLALEVES KARÁCSONYRA
Hozzávalók:
50 dkg cékla
20 dkg sárgarépa
1 db lilahagyma
5 dkg margarin
2 ek. kristálycukor
2 dl vörösbor
őrölt gyömbér
őrölt szegfűszeg
bors, só

15 dkg liszt
1 dl tej
1 dkg élesztő
1 ek. egész kömény
1 ek. étolaj
cukor, só
Az élesztőt langyos (kézmeleg), cukros tejben felfuttatjuk. A lisztbe belekeverjük a köményt, sózzuk és az élesztős - tejjel bedagasztjuk, hozzáadjuk az olajat és szépen beledolgozzuk. Ruhával letakarva, megkelesztjük.
A céklát, a sárgarépát, a lilahagymát megpucoljuk és kis kockákra vágjuk. Egy fazékba megolvasztjuk a margarint és megfuttatjuk rajt a zöldségeket, hagymát. Megsózzuk, borsozzuk, őrölt gyömbérrel, -szegfűszeggel ízesítjük és felöntjük 1 liter vízzel és a vörösborral. Amikor a megpuhult a cékla és a répa, kb. negyed részét kivesszük és félretesszük. A levest simára turmixoljuk visszadobjuk bele a félretett kockákat, pótoljuk az elgőzölgött levét utóízesítjük és készre főzzük.
A megkelt tésztát 6 részre osztjuk és keskeny rudacskákat formázunk belőle, 20-30 percet újra kelesztjük és szépen megsütjük. A megsült köményes rudakat falatkákra szeleteljük és meleg sütőben ropogósra szárítjuk, pirítjuk; tálaláskor a levesbe szórjuk. 
Ha úgy gondoljuk a rudakat egészben, szeletelés nélkül is kínálhatjuk a leves mellé. 

Mákod van

Valamikor régen egy ország-barangolós televízió műsorban találkoztam először a mákos-kukoricával. Talán mondanom sem kell, egyből rákattantam. 

A műsorban egy nénike elmondta, hogy ezt az étket ők általában tollfosztáskor szokták készíteni vacsorára. A kukoricát előtte nap lemorzsolták és beáztatták; másnap akár 5-6 órát is főzték majd darált mákkal és porcukorral összeforgatva kínálták. Azokon a portákon ahol kenyeret is sütöttek, ott a kemencében készítették agyagedényben. A tálalással nem sokat pepecseltek, ugyanis az asztalközepére helyezett tálból evett mindenki és így csak a főzőedényt, egy nagyobbacska tálat és a kanalakat kellett elmosni.

A későbbi időkben pedig már az „onokák” kedvencévé is vált; és ha úgy szerették, mézzel, pár csepp citromlével vagy citromlével elkevert fahéjas mézzel majszolták ezt a mennyei mannát.

Más vidékeken a karácsony előtti böjt és a nagy péntek nélkülözhetetlen fogása volt.

Én a mákos-kukoricát konzervből szoktam készíteni, mert annak van egy kis édeskés íze (nem bízom a véletlenre). 

Most azt a feladatot tűztem ki magamnak, hogy egy kicsit népszerűsítsem ezt az egyszerű, de nagyszerű népies ételfélét. 

Bátran ajánlom mindenkinek, hagyományosan vagy az általam készített módon. 

MÁKOS-KUKORICÁS POLENTA
Hozzávalók: 
30 dkg kukoricadara
2 dl tej
8 dl víz
15 dkg kristálycukor   
25 dkg kukorica (konzerv)
5 dkg mák  
5 dkg porcukor
5 dkg vaj 
őrölt fahéj
egy csipet só 
A víz és a tej keverékét, amit  egy csipet sóval és fahéjal ízesítettünk felforraljuk. Amikor kezd forrani, beleborítjuk a kukoricadarát, elkeverjük. Legyengítjük alatta a tüzet és nagyon lassan, fedő alatt,  30-35 percet pöfögtetve főzzük; közben bele-belekeverünk.
A kukoricát jól lecsepegtetjük és elkavarjuk a mákkal és a porcukorral, félretesszük pihenni, hogy összeérjenek a ízek. 
Amikor a kása megfőtt, levesszük a tűzről és hozzáadjuk a kristálycukrot, és a vajat, majd alaposan összeforgatjuk a mákos-kukoricával.
Melegen, egy kis barack vagy szilva lekvárral. Hidegen, ahogy én szeretem, két kanál segítségével kigaluskázva, tejszínhabbal és mézzel. 

Amennyiben a hideg változat mellett döntünk; egy frissentartó fóliával kibélelt őzgerinc-, vagy pástétomformába is megdermeszthetjük és szeletelhetjük (bár ez kicsit laza a szeleteléshez, de megoldható).  Akár külön tálkákban is adagolhatjuk, mint a pudingot.

TUDTAD? „A kukoricában folsav is található, amely az ivarszervek egészségéhez szükséges; valamint B-vitaminok, amelyek azért hasznosak, mert energiát adnak és ellenállóvá tesznek a stresszel szemben.” 


  

A szomszédé sem zöldebb

A világ „sokszáz” legtermészetesebb dolgai közé tartozik az, hogy a boltokban, piacon zöldborsót vásárolunk. Konzerv vagy fagyasztott (szerintem ez a jobb, mert szedés után max.:3 órán belül lefagyasztják), szerencsés esetben friss és ugye ott van a saját termesztésű. Zöldborsó van és kész; ugyanakkor bátran mondhatjuk, hogy az egyik legnépszerűbb zöldségféle. (Ha jól belegondolok, talán nem is ismerek olyan embert aki nem szereti a borsót.)

Nem volt ez mindig így; bár a borsó őshazája Közép-Ázsia és Kr.e. 5-6 ezer évre vezethető vissza, Európába csak a XVI. századtól vált ismertté, mint különlegesség. Egy francia feljegyzés az 1600-as évek végéről azt írja „a divatos és őrült hölgyek" nagy lakomák végén, titokban csipegették.

A középkorban pedig, akármilyen hihetetlen, főleg takarmányként használták.

Mint általában, majdnem minden növénynek, a borsónak megvolt a maga jelkép mivolta, és ez nem más mint a termékenység. Halotti torban szinte kötelező volt a fogyasztása, sőt még a halott mellé is szokás volt borsót tenni.
Számos jó tulajdonága mellett, vastartalma miatt segít a fáradtság leküzdésében. Állítólag tanulás közben érdemes nyers zöldborsót rágcsálni.

A zöldborsót ne főzzük sokáig mert a szemek „visszakeményednek”, és ugyan ez vonatkozik a kukoricára is.

 












ZÖLDBORSÓS LINGUNIE, MANDULÁVAL
Hozzávalók:  
50 dkg linguine (vékony metélt)
50 dkg zöldborsó
2 db tejszínes vagy natúr tömlős sajt 
3 dl fehérbor
1 dl víz (kb.)
5 dkg szeletelt mandula
petrezselyem zöld
olívaolaj 
só
A tésztát kifőzzük. Közben a zöldborsót olívaolajon megfuttatjuk, majd felöntjük a borral és a vízzel, megsózzuk, puhára főzzük.
Amikor a borsó megpuhult belenyomjuk a sajtokat és jól összeforraljuk. Ezután egy burgonyatörővel kicsit szétnyomkodjuk a borsószemeket (nem kell nagyon pépesre) és hozzákeverjük az időközben megpirított mandula szeleteket. A tésztával bekeverve és petrezselyem zölddel meghintve tálaljuk.  
Csak 1 ötlet: a tálalást feldobhatjuk, ha borsóból és a pirított mandulából félreteszünk egy keveset és megszórjuk vele a kitálalt tésztát.