Na ja, a kaja

-Csinálj nekem finom valami husit!

-Mégis mire gondolsz?

-Mindegy; krumplival.

A szakács körbe néz. Szép nagy konyha, az asztalon vágódeszka, rajt egy árva vöröshagyma önfeláldozóan várja a szomorú sorát. Szomorú? Végül is valakinek örömet fog okozni és az szép dolog. Így már könnyebb. 

-Azért még utoljára megsiratom a hóhéromat, tudja meg, kit veszít el.- tervezi jövöjét a hagyma.

-Hmm.- mormolja a szakács.

Tovább szemlélődik. Kicsit odébb egy tálkában reszelt sajt, füstölt. Véletlen, hogy elől maradt vagy eleve elrendelték (föntről), hogy itt mutogassa magát és ezzel segítse a szakács dolgát.

-Ez is jó lesz valamire; minden... és mindenki jó valamire. - gondolja.

Levág két szelet húst és neki áll alkotni. Gondos, profi ugyanakkor laza, kissé hanyag vagányságnak álcázott mozdulatok. Az ételért mindent.
Úgy érzi valaki figyeli, mindig figyeli. Egy kósza pillanatra,  felnéz. Az éhes ember ott áll a tálalónál. A tekintetük összeakad. A szakács apró mozdulattal felbiccenti a fejét, felhúzza a szemöldökét, mintegy ezzel jelzvén, a kérdést -Mi van? 

-Na, mit csinlász?! - kérdezi mosolyogva az éhes.
-Mindegy, de krumplival.
Közben felkockázza a hagymát. Nem sír. Lehet, hogy lenne rá oka; ma valahogy nagyon furcsa. Vidám, mindig viccelődő ember, de ma szótlan és talán picit szomorkás. Fölösleges lenne megkérdezni mi a problémája, úgysem válaszolna őszintén, csak kínos mosollyal annyit mondana, álmegnyugtató hangon - Semmi.  Ebből a semmiből viszont, sokkal több mindent kihall az ember, mint azt gondolná. Az is lehet, hogy gondolja, sőt tudja. Mindig is azt hangoztatja a maga bölcsességével
- Nincs szükségetek az én gondjaimra.
Egyre jobb illatok töltik meg a konyha, most egy kicsit hűvös, rideg levegőjét.  A szakács látszólag  csak az ételt figyeli; az éhes ember a szakácsot. Gyermekies mozdulattal kapják el fejüket, amikor ebben a jó illatú, görcsös csendben, mégis találkozik tekintettük.
Dugó-nyöszörgés és egy szolid, illedelmes pukkanás. Sistergés, felcsapódó  bor-gőz, (istenem megint ezek a mennyei illatok), egy „biztonsági” kóstolás, egy kis kakukkfű és egy csipet só. Kész. Kialszik a tűz (ez is), nem sistereg tovább. A szakács lomha, unott léptekkel elindul a tálaló felé. Tálal. 
-Jó étvágyat!
-...
-Egyél mert kihűl... ez is.
-Mi van veled?
Tudta, hogy nem ússza meg ezt a napot sem.
-Semmi.
Kínos és néma pillanatok következnek.  A szakács össze-vissza pislog, ruháját igazgatja, füle mögé simítja azt pár szál, kikandikáló haját. Már éppen sarkon fordulna, hogy kilépjen ebből a beszélgetésből, de az éhes ember nem hagyja.
- Mi a gáz?
-Szúrós szagú, légnemű anyag.- és bugyuta, erőltetett mosoly kísértetében kacsint egyet. A kacsintás sem sikerül igazán.   
-Ne ökörködj! Mi a hézag?
-...
-Na, mond már!
-... tegnap veszekedtünk és ott hagyott.
-??? Kicsoda???     
-Anita.
-?Anita?
A szakácsot több mint két éve nem látták nővel. Az éhes (most már mindenre) nem tudott mit kezdeni ezzel az információval. Látta, hogy ez nem vicc vagy legalább is úgy érezte. Most ő volt a tehetetlenebb. Bénító egy helyzet.
-... asszony volt, válni akart... Több mit négy hónap.... Sejthettem volna...
-Ez most komoly, ugye?
-...úgy látszik, csak az időt töltötte ki velem... Napok óta volt valami a levegőben, valami szúrós szagú... Gáz, hogy nem mertem észrevenni... Pedig mindig próbáltam kényeztetni...
-Hö, ühüm.- köszörülte meg torkát az éhes, mintha mondani akarna valamit. 
-Egyél, mert már tényleg kihűl!
A szakács odébb ballag; az éhes ember eszik. Csönd.
Pár perc múlva.
-Na, ja.
-Mi na ja?
-A kaja.
-És tudod mit mondott amikor elment?
-...
-Fel a fejjel!... és köszi a finom kajákat.

HAGYMÁS SERTÉSSZELET, FÜSTÖLT SAJTTAL
Hozzávalók:
4 adag sertéskaraj
2 fej vöröshagyma
15 dkg  füstölt sajt (reszelve)
1 ek. mustár
1,5 dl fehérbor 
kakukkfű
bors, só
A felszeletelt karajt gyengén megklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és mindkét oldalát lisztbe mártjuk. Hevített zsiradékban elősütjük, majd félre tesszük a hússzeleteket.
Közben a vöröshagymát felkockázzuk és a hús sütésből visszamaradt zsiradékban kissé megkapatjuk (nem kell puhára párolni) és kakukkfűvel ízesítjük. Ezután felöntjük a borral, hozzáadjuk a mustárt, sót, borsot. A lángot legyengítjük. A karajszeleteket visszarakjuk a hagymás párolólébe és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Fedő alatt pár percig pároljuk. Beleszórjuk a füstölt sajtot és már fedő nélkül, mozgatva, kavargatva szépen felolvasztjuk, készre főzzük, szükség szerint pótoljuk a folyadékot (vízzel, borral, kinek hogy) és utóízesítjük. 
Szerintem elég szaftot ad ez a mennyiség, de ha többet (szaftosabbat) szeretnénk adjunk hozzá plusz folyadékot és igény szerint étkezési keményítővel sűrítsük. Ebben az esetben  mustárt is adhatunk még hozzá.
Végül is mindegy, de krumplival tálaljuk.

Gyors leves (nem zacskós)

Nem tartozom a levesimádók rangsorának kiemelkedő rétegébe, sajnos. Pontosabban fogalmazva, akár több napot (egymásután) is eltudok tölteni leves nélkül; pedig szeretem én a levest. Sőt azon a véleményen vagyok, hogy a leves készítés nem a legördöngösebb dolgok közé tartozik. Szinte pillanatok alatt össze lehet dobni egy egyszerű levest, csak jól át kell gondolni mit is akarunk. Például egy igaz jó marhagulyásnak vagy dögös hús-, csont- levesnek ne álljunk neki, ha csak 30-40 percünk van. Amennyiben mindenáron húsos levest szeretnénk akkor, válasszuk a szárnyashús, de annak is inkább a mell részét.
A soronkövetkező egyszerű, gyors, Őrülten Jó levesemnél még arra is „lusta” voltam - annyira nem volt időm, hogy szépen feldaraboljam a hozzávalókat, hanem...

RESZELT ZÖLDSÉGLEVES, 
        TEJSZÍNNEL ÉS TÁRKONNYAL
Hozzávalók:
30 dkg burgonya
20 dkg sárgarépa
20 dkg zeller
1 fej vöröshagyma
1 ger. fokhagyma (akár el is hagyható) 
2 dl főzőtejszín
1 ek. liszt
tárkony
bors, só 
olívaolaj vagy vaj 
A zöldségeket  és a hagymákat megpucoljuk.
A vöröshagymát félkarikákra szeleteljük és ezzel a mozzanattal a kést félre is tesszük:)
Előkapunk egy reszelőt és a nagy lyukú részén lereszeljük a répát és a zellert.
Egy fazékban zsiradékot melegítünk és rádobjuk a zöldségeket és a hagymát, pár percig pirítjuk őket hogy egy picit a sárgarépa kiadja a színét, majd sózzuk, borsozzuk és tárkonnyal ízesítjük. Ezután felöntjük bő 1 liter vízzel és felforraljuk. Közben lereszeljük a burgonyát (és a fokhagymát) és a k, puháa főzzük. A tejszínt a lisztel elhabarjuk és amikor már minden szépen megpuhult a levesünket besűrítjük (hőkiegyenlítéssel). A levest készre főzzük és forrón tálaljuk.

Hihetetlen

Azt hittem rosszul hallok! 

A minap egy társaságban, azzal a szomorú, és eddig számomra hihetetlen ténnyel kellett szembe néznem, hogy van aki nem szereti a fasírtot.! Kérdésemre csak ennyit válaszolt:

-Jajj, büdös fokhagymás, zsíros és (most figyelj!) olyan gusztustalan benne az az ázott zsemle, pfujj!

-Dehát ezen lehet változtatni, ha akarsz...

-Persze, hogyan, akkor is sza se jó.

-Azért én tennék egy próbát. 

-Hát csak tegyé

Remélem magadra ismertél :)

Akkor most csak neked és a többieknek következzen egy fokhagyma nélküli, nem zsíros és ázott zsemle mentes fasírt. Bízok benne, hogy legalább egyszer kipróbálod :)

BURGONYÁS HÚSPOGÁCSA, 

        KAPROS-JOGHURTOS SALÁTÁVAL

Hozzávalók:

50 dkg  darált pulykahús

30 dkg burgonya

1 db tojás

1 kicsi fej vöröshagyma (ez talán nem baj)

fűszerpaprika

majoránna

szerecsendió

bors, só

szükség és igény  szerint zsemlemorzsa

A burgonyát megfőzzük és kihűlve, nagy lyukú reszelőn lereszeljük.

A húst a burgonyával, a tojással, valamint az apróra vágott, megpirított hagymával alaposan összedolgozzuk és ízesítjük sóval, borssal, majoránnával illetve egy csipet szerecsendióval. Amennyiben túl lágynak találnánk (ez függhet a burgonyától is), tegyünk hozzá egy kevés zsemlemorzsát.

Kis pogácsákat formázva, forró zsiradékban szépen kisütjük őket, ha gondoljuk itt is alkalmazhatjuk a zsemlemorzsába való forgatást.

Joghurtból, kaporból, (ha szárított kapor van csak otthon, akár egy órával étkezés előtt bekeverhetjük, hogy egy kissé „felázzon”, puhuljon) egy csipet sóval és borssal öntetet készítünk, amit egy pár csepp citromlével is megbolondíthatunk. 

A fasírtjainkat friss salátafélékkel tálaljuk amit a joghurtos öntettel meglocsolunk. Természetesen más, hagyományos köret is passzol hozzá; ez esetben az öntetet kínáljuk mártogatóként.  

TUDTAD? „A krumpli B6-vitamint is tartalmaz, amely az immunfokozó aminosavakat állítja elő - ezek nélkülözhetetlenül  szükségesek az egészséghez.” 

Az első helyezett

Nem akarok magyarázkodni, mert nem és kész!

Úgyis itt a farsang és ilyenkor mindenkinek illik beöltözni. Én idén valószínűleg láthatatlan embernek fogok beöltözni; szépen itthon maradok, a többiek meg csak keressenek.

Tegnap megrendeztem az ételek farsangját a konyhámban, minden jelmez nagyon tetszett, nagyon ügyesek és ötletesek voltak. Az egyik régi ismerősünk, méltán nyerte el az első díjat. Egy régi külső, egy kedvenc belső és egy Őrült ötlet :)

PIZZABUKTA

Hozzávalók:

a tésztához:

35 dkg finomliszt

2 dl tej 

1,5 dkg élesztő

1 tojás 

5 dkg vaj + kenés

1 tk. kristálycukor

1 csipet őrölt kömény

só

a töltelékhez:

15 dkg gépsonka (szeletelt)

5 dkg füstölt sajt

1 kis dob. paradicsompüré

1 tk. kristálycukor

bazsalikom

oregánó

bors, só 

Hagyományos módon kelt tésztát készítünk. 

Az élesztőt cukros tejben felfuttatjuk; a lisztet sóval és egy csipet őrölt köménnyel elkavarjuk. A szépen felfutott élesztőt és a tojást belekeverjük  a lisztbe; és amikor már kezd összeállni hozzáadjuk az olvasztott vajat és finom, laza, tésztát dagasztunk belőle. (Közben és a nyújtáskor is lisztezhetjük, de csak óvatosan, hogy a tészta nem keménykedjen.) Langyos helyen, ruhával letakarva duplájára kelesztjük.

Ez idő alatt elkészítjük a tölteléket. A sonka szeleteket először félbe, majd megint, tehát négy-négy darabra szeljük, ezután pedig vékony kis csíkokra vágjuk. A sajtot lereszeljük és a sonkával együtt összekeverjük a paradicsompürével, ízesítjük sóval, borssal, egy csapott teáskanál cukorral és a zöldfűszerekkel (egy csöpp fokhagyma sem rontja el).

A megkelt tésztát vékonyra kinyújtjuk (min.: 45x35 cm-esre), és felkockázzuk 5x4 azaz húsz darabkára. A kockákon elosztjuk a tölteléket és ügyesen feltekerjük. Tehát, mintha buktát készítenénk és következőkben is így járunk el. A „buktákat” egy olvasztott vajjal kikent tepsibe rakjuk és a közüket is megvajazzuk, hogy majd könnyen szétváljanak. Túl sűrűn ne rakjuk, mert a tepsiben még egy fél órát-húsz percet kelesztjük. 

Előmelegített, forró sütőben szépen megsütjük.   

Pffh...

Csodálatos, egész nap esik a hó, pontosabban szakad! 

Ródlizni, hóembert építeni nincs kedvem, de még csak hólabdázni sem akarok. 

Marad a tv, turisztikai ismeret terjesztőcsatorna, de jó a világ itt van a szobámba.

Egzotikus szigetek, pálmafák, déligyümölcsök már délelőtt, és még fél ötkor is. 
Csillogás, pompa, fényűző szállodák, fantasztikusan színes, gusztusos éltelek.  

Tengerpart, forróság, fűszoknyás lányok...                                      -anyátok.
A tv sem kell. Jöhet a jó bevált muzsika.
Na kérem, ebben a felocsúdott  hangulatban ihlettem meg a következő ételkreációmat. Édes, fűszeres, pikáns.
Természetesen megint csak abból amit itthon találtam.
Boltba menni ilyen időben!? (még borért se)

PÁROLT PULYKAFALATOK, 
         PIKÁNS ANANÁSZRAGUVAL 
Hozzávalók:

60 dkg pulykamell
1 doboz darabolt ananász konzerv
1 db Kaliforniai paprika (piros)
2-3 ek. méz
olívaolaj
kakukkfű
őrölt gyömbér
durva bors
liszt
só  
A pulykamellet félujjnyi vastag szeletkékre daraboljuk. Mindkét oldalukról bátran befűszerezzek és lisztbe forgatva forró olívaolajon elősütjük őket.
A ananász konzerv levét ráöntjük a húsokra és jól kiforraljuk, amíg sűrűsödni nem kezd. Megkóstoljuk a szaftot, igény szerint ízesítjük a húsnál használt fűszerekkel; majd egy fedőt dobunk rá és tálalásig félre tesszük.
A jól lecsöpögtetett ananászt és a kockára vágott paprikát olívaolajon szépen megpirítjuk, a végén mézet csurgatunk rá, aztán kissé megkaramelizáljuk; fűszerként itt már csak  kakukkfűvet használunk és egy kicsi sót.
A szaftjával meglocsolva,  párolt rizzsel tálaljuk.

Krumpli és paradicsom azaz Egy régi ismerős

Talán van köztetek aki emlékszik még a Lilahajú nénire, akivel általában a boltban szoktam találkozni. 
Ő az aki „mindent” tud rólam, hol lakom, hol dolgozom, ki volt a nagymamám, nagypapám és hogy ők (testvérük, szüleik) mivel foglalkoztak a háború előtt, után és közben. Állítólag azt is tudja, csak nem szívesen beszél róla (még ma sem), hogy ki disszidált a családból (mikor, kivel és hogyan). Egyszóval ismer.

Bár a nevemen még sohasem szólított (én sem őt), de remélem tudja. 

Igen, ő az akinek karácsony előtt a kabátzsebében  mindig lapul egy-két darab mézes-kalács mikulásos szalvétába gondosan becsomagolva, hogy megmutassa nekem, -már milen ügyes a kisonokája.

Igen, ő az akit nem egyszer sikerült leblokkolnom amikor megkérdezte, hogy mi finomat főzök ma, válaszoltam, és Ő csak mosolyogni tudott - Ejh, te bolond! (Nem bolond Őrült!)

Az elmúlt időszakban nem nagyon futottunk össze, de tegnap megtört a jég...

-Mit vettél már megint?!

-Semm...

-...mi az a zöld ott?

-Ja, szárzeller.

-Mi?? zeller szár??

-Angol zeller, halványított, halványító zeller, szárzeller...

-És hol van róla a zeller?

-Ez az.

-Ez?

-Ez.

-Ejh, gyerek te mindig bolondozol velem.

... és eltűnt a száraz tészták, szószok, öntetek, között valahol.  

      

PIKÁNS 
  PARADICSOMOS-BURGONYALEVES, 
    SZÁRZELLERREL 
Hozzávalók:
60 dkg burgonya
1-2 szál szárzeller, ízlés szerint
1 fej vöröshagyma
140 g paradicsompüré (1 nagy vagy 2 kicsi doboz)
1 db babérlevél
3 db szegfűszeg
1 ek. kristálycukor
1 ek. liszt
majoránna
bors, só

Forró zsiradékon üvegesre fonnyasztjuk az apróra vágott vöröshagymát, de már közben beledobjuk a babérlevelet és a szegfűszeget. 

A burgonyát megpucoljuk és 1x1 cm-es kockákra daraboljuk, majd hozzátesszük a hagymához, sózzuk, borsozzuk és majoránnával ízesítjük. 
Ezután hozzákeverjük a paradicsompüréket és felöntjük kb.:1,2 liter vízzel. Amikor felforrt, belerakjuk a vékonyan feldarabolt szárzellert; ha már megpuhult a burgonya és a zeller, az 1 evőkanál lisztből készített zsemleszínű rántással berántjuk és készre főzzük ezt az egyszerű és nagyszerű levest.

Egy-két vallomás

Nem akarom magamat dicsérni, de ez a kis süti nagyon finom lett; ízletes érdekes állagú, de nem száraz.
Az első tepsivel úgy jártam, hogy elemzés közben elfogyott és elfelejtettem róla fotót készíteni. Mentségemre szolgáljon az a tény, hogy nem adok ki akármit a kezemből és muszáj megkóstolnom. (Na de ennyire?)
A második tepsivel pedig a következő történt; pontosan amikor elkészült csöngetett (és mindig kétszer) Karcsi a pénzes-postás; ritkán jön, de legalább jön. Régi ismerős, rendes ember, jókat szoktam vele beszélgetni. 
-Megint valami finomat sütöttél!?
Kérdezte a frissen sült illatokat érezve, és már akkor tudta (és mindig tudja), hogy megkínálom; és elkezdtünk dumálni.  
Nem tudtam nem észre venni, hogy neki is bejön ez a finomság. Egészen szorgalmasan majszolgatta; nem akartam rászólni (mert nem illik), úgyhogy én is neki láttam, nehogy megegye mindet egyedül. 
Ami harmadjára készült, azt pedig olyan csúnyán szeltem ki, hogy úgy éreztem alkalmatlan lenne képre. 
 A negyedikkel....
... és íme a ?-dik.

KEFIRES DARAPISKÓTA

Hozzávalók:

3 dob. 175g-os kefir

20 dkg búzadara

10 dkg kristálycukor

3 db tojás

5 dkg margarin + kenés

1/2 citrom

1 cs vaníliás cukor

1/2 cs. sütőpor

+ liszt és margarin tepsi kikenéshez

A kefireket egy tálba öntjük, hozzáadjuk a darát, 5 dkg cukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport, majd alaposan összekeverjük. Kb. 1 órán át pihentetjük. Pihentetés után belekeverjük a tojások sárgáját, a citrom lereszelt héját és a kifacsart levét valamint 5 dkg olvasztott margarint. A tojásfehérjéket a maradék 5 dkg  cukorral nagyon kemény habbá verjük és hozzáforgatjuk (óvatosan, alulról felfelé és nem habverővel, hogy ne törjük össze a habot) a darás masszához. 
Egy kb.: 20x32 cm-es tepsit rendesen kikenünk margarinnal és kilisztezzük; beleöntjük a darapiskóta tésztát és egységesen eloszlatjuk. 
Gázsütő 4-es fokozatán 40-50 percig sütjük; melegített lekvárral, gyümölcsöntettel, csokoládé mártással vagy csak egyszerűen  fahéjas-porcukorral meghintve kínáljuk. Nekem legjobban sűrű, darabos, házi fekete-ribizli lekvárral ízlik.
Csak 1 jó tanács: mindenki ismeri a saját sütőjét, ha erősebben süt alulról, akkor tegyünk alá valamit, amit szoktunk.