HELLÓ !

Hát üdvözlök mindenkit!
De jó, hogy véletlen errefelé jársz.
Hamarosan kinyílik az ajtó és belépünk egy olyan helyre, ami még számomra is sok titkot és őrültséget rejt. Egy helyre, amely nem más, mint az én konyhám, az én világom. Egy helyre, ami már a Tiéd is!

Most még itt toporgok az ajtó előtt, izgatottan keresgélem a kulcsot vagy csak húzom az időt... nem tudom. Nem tudom hogyan kezdjük ismerkedést. Talán a legjobb lesz ha egyből nekilátunk a főzésnek és közben beszélgetünk. Beszélgetünk az életről illetve az ételről ami az életünk egy szép részét kitölti (remélem). Eszembe is jutott egy sztori életről és ételről.

Történt egyszer, hogy egyik jó barátom felkért, pontosabban közölte velem
-Te leszel az esküvői tanúm.
Az indok pedig, a bátorító és önteltséget biztosító -Hát Ki más? -volt. 
Talán, félkorsónyi időt gondolkodtam rajt, míg elvállaltam, már csak azért is, hogy évek múltán elmesélhessem nektek az első nyilvános étel történetemet. 

Kiakartam tenni magamért, hiszen nekem is az első volt. Édesapámnak köszönhetően kezembe került egy szép, gyűjteményes Vőfély-könyvecske, ami telis-tele volt jobbnál-jobb és mókás versecskékkel, mondókákkal. Ebből a könyvecskéből rengeteg mindent el lehetett sajátítani a lány kikéréstől a másnap ebédig élve maradtak vigasztalásáig, és még frappáns csujogatókat is találtam benne.
Készültem én böcsülettel, ügyesen ki is válogattam a versikéket, ha kellett átírtam, személyesebbé tettem őket és még talán az humoromból is tettem hozzá egy picikét. Egy hónappal a nagy nap előtt már tanulgattam a szövegecskéimet, aztán jobbnak láttam, ha szépen leírom, még akkor is, ha csak mankónak használom, talán biztosabb lesz olvasni. Elegáns, az alkalomhoz illő kis tartót készítettem neki, jól olvashatóan, nagy betűkkel legépeltem, bejelöltem, kijelöltem, aláhúztam, stb...
Nagyon profinak éreztem magam, -szép munka!, veregettem meg saját vállamat, -csak vigyázz nehogy rólad szóljon az egész este.
DE!
Valljuk be, ókor-ókor akadnak olyan szavak, melyek a világ legegyszerűbb szavai és mégsem tudjuk kimondani őket. Összeakad fogsorunk, beletörik a nyelvünk, főleg, ha ritkábban használjuk ezeket (pl.: a tikketerecretesze), én még az ilyen „nehéz”szavakat, megjelöltem a tuti érdekében.
Ezért vagy azért, már nem számít, de mindjárt a második kis mondókám vége így hangzott: ...... blablabla ......

  „Kívánom, hogy legyen néktek  
    Boldog, páros ÉTELETEK !!!”

Hát ezt kívánom most is, velem, nektek, mindenki örömére!

Karácsony előtt még találkozunk, majd kitalálok valami őrültséget,talán - sült szaloncukrot, vagy karácsonyfával füstölt függönyrojtot...
Addig is köszönöm, hogy itt voltál,

VISSZAVÁRLAK SZERETETTEL !!!

            Szólj a többieknek is!
...most pedig nyomás, gyorsan befejezni az ajándék vásárlást.


  Tisztelettel üdvözöllek:
                      azŐrültSzakács