Egyszerűen és szaftosan

Szeretem a szaftos húsokat és ezért néha meglepő dolgokra is képes vagyok, mint például a következő receptemnél, melyben a finom sütnivaló tarját felcsíkoztam; aki sajnálná ezt utánam csinálni az használjon helyette dagadót, de ezzel egy kicsit megnyúlik a főzési idő.
A gomolya eredetileg juhtejből készült sajtféleség; napjainkban natúr, füstölt és ízesített, fűszeres változatban is kapható.

ZSÁLYÁS SERTÉSRAGU, 
  ERDEI GOMBÁVAL ÉS GOMOLYÁVAL

Hozzávalók:

60 dkg sertéstarja

2 fej hagyma

15 dkg gomolya

1-2 dkg szárított vargánya (kis maroknyi)

1 ek. mustár

6-8 zsályalevél

bors, só

A tarját (talán nem ver meg ezért senki) ujjnyi vastagra felcsíkozzuk és egy éjszakára, klasszikus borsos-mustáros pácban érleljük.

A vargányát szintén egy éjszakára beáztatjuk.

A bepácolódott tarját forró zsiradékon, félig megpirítjuk, majd hozzáadjuk a nem túl vékony, félkarikára szeletelt vöröshagymát és még pár percig pirítjuk. 
Ezután megsózzuk, és áztató levével együtt hozzáborítjuk a vargányát, zsályával ízesítjük. 
Amíg a hús el nem éri a kívánt puhaságot, mindig felöntjük annyi vízzel ami éppen ellepi (mintha pörköltet készítenénk). 
A gomolyát felaprítjuk; és amikor a húst már megfelelőnek találjuk, közé szórjuk; majd az egészet egybeforralva, felolvasztjuk, hogy finom szaftot kapjunk. 
Utóízesítjük és forrón, galuskával vagy kedvünkhöz illő körettel tálaljuk. 

Csak 1 ötlet: amennyiben akad otthon egy kis fehérbor nyugodtan használjuk, ezt az ételt sem fogja elrontani. 
Aki sűrűben, szaftosabban szereti az ilyenféle ragukat, az adjon hozzá több vizet, bort, és szükség szerint keményítővel vagy lisztszórással sűrítse.

TUDTAD? „Ha evés után zsályateát iszunk a zsálya görcsoldó hatásának köszönhetően csökkennek az emésztési gondjaink és nem puffad fel a hasunk.”