Ugye-ugye; ha őszinték vagyunk (legalább magunkhoz), hányszor hallottuk ezt a viszonylag mérges, de mindenképp rendre utasító, sőt parancsoló, és természetesen minket egy kicsit idegesítő mondatot, Anyu szájából.
-Nee eegyéé a szobában !!!
Anyu soha nem értett meg minket. Nem tudta elképzelni (vagy csak nem akarta), milyen nehéz összehangolni a rendelkezésre álló időnket ilyen fiatalon.
-Keljetek fel gyerekek, hasatokra süt a nap. ...hallottátok ?!
Persze hogy hallottuk, még abban a "kora" reggeli, nyüzsgő, zajos szobában, nyitott ajtónál is. ???
10-15 percecske nyújtózkodás, lustizás után, egyből kiugrottuk az ágyikónkból, hamar befejeztük a tegnap este elkezdett játékot és már mentünk is reggelizni. Ez a kis idő Anyunak elég volt arra, hogy...
Persze hogy hallottuk, még abban a "kora" reggeli, nyüzsgő, zajos szobában, nyitott ajtónál is. ???
10-15 percecske nyújtózkodás, lustizás után, egyből kiugrottuk az ágyikónkból, hamar befejeztük a tegnap este elkezdett játékot és már mentünk is reggelizni. Ez a kis idő Anyunak elég volt arra, hogy...
-Keljetek fel kész a reggeli!
és a
-Keljetek fel kihűl a reggeli!
mondatokat "bekiabálja" a szobánkba. Megvallva az igazat jobban szerettük, ha már eleve hideg reggeli volt oda készítve; de mindegy, :( ilyen a gyermek sorsa. Arról pedig végképp nem mi tehetünk, hogy a kölyök műsor elején vannak a legjobb rajzfilmek, és a reggelit csak tévé előtt lehet befejezni. Ebből eredendően a mustár csöpögős virsli vagy a morzsálós, potyogós, apró paprika darabokkal díszített kőrözöttes kifli és a tejcseppeket hagyó müzli ( ja! akkor még nem is volt müzli! Úristen, milyen egészségtelenűl étkeztünk) itt-ott, elvétve nyomokat hagyott a szőnyegenfotelonasztalterítőn. Szelaví!
Ebéd. Finom, zamatos, gőzölgő FORRÓ húsleves; mosolygós, ízletes, rántott csirkecomb, igazi falusi, magon nevelt csirkéből, amit a messzimama (állítólag) a kedvünkét nevelt. Mellé, szintén saját készítésű csemegeuborka, nem édes, nem savanyú, tökéletes. Azt a finom húslevest, amelyik olyan forró azt nem lehet gyorsan enni; ugye! Megy az idő, megy az idő! Azt már el sem merem mondani, hogy a legérdekesebb ifjúsági, és a legizgalmasabb kombojos filmek mikor kezdődnek, na, mikor, hát ebédidőben; fasza tök jó. Talán érthető, hogy az utolsó falatokat a szobában kell elfogyasztani (sajnos). Panír darabkák, uborkalé cseppek, újabb gondok; azt, hogy hová raktuk a csontokat és mibe töröltük a kezünket, fedje örök titok, de megoldottuk:)
Vacsora. Ennyi negatív élmény után a vacsorát inkább kihagytuk, persze éjszaka megéheztünk és irány a hűtőszekrény. Akkor meg... mi ez a fény, csukd be azt az ajtót, nem most kell enni. Pff."Nyomorult" egy gyermekkorunk volt :))
Fordítsuk komolyra a szót. Ma már csak mosolygunk az ilyen és az ehhez hasonló történeteken, tudjuk és valljuk az evés nem a szobába való. Az étkezést nyugodt körülmények közt és a konyhában vagy étkezőben végezzük; és tiszteljük az ételt valamint azt az embert aki a ételt készítette.
Köszönjük Anyu, megtanultuk, igazad volt (mint mindig), NEM ESZÜNK A SZOBÁBAN.
Anyu, egyvalamit viszont nem mondtál soha:
Nee főőzz a szoba közepén bográcsban !!! XD
Történt egyszer, hogy egyetlen, legszebb és legjobb fodrászom, Kati, egy kéréssel fordult hozzám. Természetesen ez nem volt más, minthogy főznöm kellene egy tök jó bulin. Pompás, végre ismét a főzhetek a haveroknak és ismét bográcsban; imádom! Hamar megbeszéltük mit kell vásárolni a kajához, szokás szerint felsoroltam az élelmiszeripar legalább 50 alapanyagát és közöltem, amit vesztek, abból esztek. Én mindig abból főzök ami van, ami nincs abból meg nem; érdekes mi?! Az is igaz, hogy ami nincs abból lehet varázsolni. Felpörgök amimkor a Mamikám azt mondja: te mit eszel ma, nincs itthon semmi! Félóra múltán, azért megszoktam mutatni, hogy mit főztem abból a semmiből ami nem volt itthon. Na de vissza a bulihoz.
-És mikor lenne ez a buli?
-Vasárnap 9-kor.
-Vasárnap? 9-kor? Nem késő az?
-Reggel.
-Reggel 9-kor? Nem kora az? Milyen buli lesz ez?
-Tudod, felújítjuk a nagyszülők régi házát, ott fogunk lakni és úgy gondoltuk vasárnap leszedjük a tetőt.
-Az jó buli; az meg még jobb, hogy én meg főzni tudok :)
Ahogy meg volt beszélve, vasárnap reggel találkoztunk a háznál és neki álltunk tanakodni. Tanakodni, hogy lesz-e eső; amíg tanakodtunk az eső megeredt. Nem nagy eső, csendes, nyugodt, egész napos eső; na! pont erre volt szükségünk. Ekkorra a csapat már annyira elszánt volt (és különben is már elfogyasztottunk 1-2, hm...3-4 tériszonyt legyőző pálinkát), hogy a munkálatoknak nekiláttunk. Aha!? és én hol fogok főzni? Mivel más lehetőség nem nagyon volt, a szobákban meg már úgyis fel volt szedve a padló; ástam egy formás kis lyukat a tűznek, biztonságosan fölé a bogrács és már lehet is főzni. Igaz ami igaz, eleinte a szomszédok átjöttek egyesével, hogy nincs-e valami probléma, mert a szobaablakon át gyanús füst gomolyog kifelé. Megnyugtattam őket, semmi gond, ha csak az nem, hogy esik ez a mocskos eső, de már ezt is megoldottuk. Kb. a 14-15-dik szomszédnál, aki az ajtóban állt "aggódóan" felajánlva segítségét, kezdtem érezni, hogy inkább a látvány érdekli őket, mint a tűzeset fennforgása.
Történt egyszer, hogy egyetlen, legszebb és legjobb fodrászom, Kati, egy kéréssel fordult hozzám. Természetesen ez nem volt más, minthogy főznöm kellene egy tök jó bulin. Pompás, végre ismét a főzhetek a haveroknak és ismét bográcsban; imádom! Hamar megbeszéltük mit kell vásárolni a kajához, szokás szerint felsoroltam az élelmiszeripar legalább 50 alapanyagát és közöltem, amit vesztek, abból esztek. Én mindig abból főzök ami van, ami nincs abból meg nem; érdekes mi?! Az is igaz, hogy ami nincs abból lehet varázsolni. Felpörgök amimkor a Mamikám azt mondja: te mit eszel ma, nincs itthon semmi! Félóra múltán, azért megszoktam mutatni, hogy mit főztem abból a semmiből ami nem volt itthon. Na de vissza a bulihoz.
-És mikor lenne ez a buli?
-Vasárnap 9-kor.
-Vasárnap? 9-kor? Nem késő az?
-Reggel.
-Reggel 9-kor? Nem kora az? Milyen buli lesz ez?
-Tudod, felújítjuk a nagyszülők régi házát, ott fogunk lakni és úgy gondoltuk vasárnap leszedjük a tetőt.
-Az jó buli; az meg még jobb, hogy én meg főzni tudok :)
Ahogy meg volt beszélve, vasárnap reggel találkoztunk a háznál és neki álltunk tanakodni. Tanakodni, hogy lesz-e eső; amíg tanakodtunk az eső megeredt. Nem nagy eső, csendes, nyugodt, egész napos eső; na! pont erre volt szükségünk. Ekkorra a csapat már annyira elszánt volt (és különben is már elfogyasztottunk 1-2, hm...3-4 tériszonyt legyőző pálinkát), hogy a munkálatoknak nekiláttunk. Aha!? és én hol fogok főzni? Mivel más lehetőség nem nagyon volt, a szobákban meg már úgyis fel volt szedve a padló; ástam egy formás kis lyukat a tűznek, biztonságosan fölé a bogrács és már lehet is főzni. Igaz ami igaz, eleinte a szomszédok átjöttek egyesével, hogy nincs-e valami probléma, mert a szobaablakon át gyanús füst gomolyog kifelé. Megnyugtattam őket, semmi gond, ha csak az nem, hogy esik ez a mocskos eső, de már ezt is megoldottuk. Kb. a 14-15-dik szomszédnál, aki az ajtóban állt "aggódóan" felajánlva segítségét, kezdtem érezni, hogy inkább a látvány érdekli őket, mint a tűzeset fennforgása.
Hát, így történt, hogy eddigi életemben egyetlen egyszer a szoba közepén bográcsoltam.
Bocs, Anyu! de tényleg nem mondtad, hogy ezt nem szabad.
TETŐSZEDŐ GULYÁS
Bocs, Anyu! de tényleg nem mondtad, hogy ezt nem szabad.
TETŐSZEDŐ GULYÁS
Hozzávalók:
60 dkg sertéscomb
30 dkg füstölthús
10 dkg kolozsvári szalonna
1 szál lecsókolbász
80 dkg burgonya
2 fej vöröshagyma
2-3 ger. fokhagyma
2 szál sárgarépa
2 szál petrezselyem gyökér
1-2 paprika, paradicsom vagy lecsó
1-2 paprika, paradicsom vagy lecsó
fűszerpaprika
őrölt kömény, babérlevél
borsikafű, rozmaring
bors, só
A kockára vágott hagymát és szalonnát üvegesre pirítjuk, majd hozzá adjuk a szintén felkockázott sertéscombot és a füstölthúst. Amikor a hús elveszti nyers színét (egy picit le is pirulhat) sózzuk, borsozzuk és fűszerpaprikával meghintjük és beletesszük a darabolt paprikát és paradicsomot. Összeforgatjuk,1-2percig piríthatjuk még, de vigyázunk, hogy a paprika meg ne égjen mert az keserű lesz. Aztán felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és mindig csak annyival, a jó pörköltnek is ez az egyik titka és így főzzük illetve pörköljük. Ízesítjük babérlevéllel, rozmaringgal és borsikafűvel. Amikor a hús már majdnem kész, hozzáadjuk a felkarikázott burgonyát és a zöldségeket és készre főzzük; az utolsó 10 percben beledobjuk a felkarikázott lecsókolbászt is.
Csak 1 javaslat: a füstölthúst elő is főzhetjük, így egy kicsit enyhül a füstös íze; és biztos, hogy megpuhul. Ha csülköt veszek általában előfőzöm, mert így a csont is könnyen ki jön belőle. Ha van egy kis zellerlevelünk, azzal is fokozhatjuk az ízét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése