Szintén versenymű...
A bab, nálam csípős vagy savanyú. Azért Őrültem ezeknek a hozzávalóknak; mert a savanyú már adva volt, én csak egy pici csípőset raktam hozzá és már szinte kész is volt.
De a lényeg az a neve, ami Titi Bácsinak köszönhető. Titi Bácsi mindent megszerel és mindent megeszik...
Titi Bácsi 87 éves, aktív, amolyan ezermester emberke, de volt már gépjármű-vezető oktató is, az átkosban tolmácskodni is szokott az ABC-ben az osztrákoknak, neki van a legjobb Trabantja, a legszebb családja, a legokosabb unokái, és, bár nem szívesen mond ilyent, de mindenki hülye csak tanulhatna tőle; a politikáról semmit, mert az mindig a 2 év hadifogságot juttatja eszébe, nem beszélve arról, hogy szerinte még mindig egy ruszki golyó van a bal farpofájában, pedig már mondta az orvosnak... de, hát az is...
Titi Bácsi mi így szeretünk.
Titi Bácsira nagy szükség van a ház körül is. Minden működik, minden betyárosan pöpec, ahogy Ő mondja. Talán a betyár az egyik kedvenc szava, nála minden - betyár módon jó, az eleven gyermek - kis betyár, betyár az időjárás (ez lehet meleg is, meg hideg is) és káromkodni is csak úgy szokott, hogy - a betyárját.
Egyszer, amint végig hallgattam élete egyik epizódját, azzal próbáltam kedveskedni, és iránta érzett tiszteletemet kifejezni, hogy azt mondtam:
-Titi Bácsi, maga külföldön nagy karriert futott volna be.
-Ja! Mint betyár, mi? Hö-hö.
Pont nálam javította az bejárati ajtó izéjét, -mert neki van olyan hogyishívjákja- hogy ne killódjon annyira, amikor ezt az ételemet készítettem.
-De jó illatokat csinász, gyerek! Megin valami finomat mi?
-Mindjárt kész van, megkóstolja?
-De meg ám, ja!
Szépen meg tálaltam neki...
-Nem köll nekem flanculni! Add má ide!
Aztán elkezdett falatozni; közben nagyokat szusszantott és elismerőleg bólogatott. Amikor befejezte csak ennyit mondott:
-Öjj, fiam ez betyárosan jó lett !!!
-Köszönöm! Az ajtó is.
MEXIKÓI BETYÁR SZELET,
ÚJHAGYMÁS-KUKORICÁS RIZZSEL
Hozzávalók:
50 dkg sertéskaraj
1 dob. vörösbab konzerv (kb.:40 dkg)
1 dob. kukorica konzerv (kb.:20 dkg)
25 dkg rizs
1 dob. ivó joghurt (450 g.)
10 dkg gouda sajt
2 szál újhagyma
1 db paradicsom
6 dkg liszt
4 tk. mustár
1 tk. chili por
2 ger. fokhagyma
2 sz. babérlevél
olívaolaj
bors,só
A karajt 4 vagy 8 szeletre vágjuk, kicsit megklopfoljuk és egy-egy teáskanál, borssal kevert mustárral megkenjük, bepácoljuk. Pár óra érlelés után a szeleteket be sózzuk és elősütjük.
Abba a serpenyőben amelyikben a húsok sültek, fél deci olajat öntünk és a lisztet szép barnára pirítjuk benne. A joghurtot (450 g.) hozzá öntjük a pirult liszthez és sűrű mártássá forraljuk, ízesítjük chili porral és zúzott fokhagymával. A tűzről levéve belekeverjük a leszűrt babot.
A hús szeleteket tepsibe rakjuk, majd ráhalmozzuk a sűrű, babos mártást (mindet, még akkor is, ha soknak tűnik), a tetejüket reszelt vagy szeletelt sajttal borítjuk be. Sütőben szép pirosra sütjük, ha jól dolgoztunk a "mártás" szépen szét terül a tepsiben.
Közben hagyományos módon elkészítjük a rizst, amit babérlevéllel ízesítünk. A kész rizsbe belekeverjük a kukoricát és a felkarikázott újhagymát (a zöld részéből tehetünk félre a díszítéshez). Tálaláskor apró paradicsom kockákkal meg szórjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése