TUDTAD !?

Receptjeim általában 4 főre szólnak, TUDTAD? a végén
Charlott Haigh: 100 természetes immunerősítő c.
(ALEXANDRA) könyvéből idézek. 2012.10.15.

NEM KELL ÍGY FŐZNI, DE LEHET!

2012. április 29., vasárnap

SP

Az elmúlt héten két dolgot tűztem ki fő célként magam elé. Az egyik a tofu, pontosabban a füstölt tofu, merthogy ahhoz jutottam hozzá, ölég korrekt áron. Gondolkodtam, érdeklődtem, hogy mégis mit, hogyan és különben is. Kedves ismerőseim, felkészítettek, hogy túl sokat ne várjak tőle, maxi' salátához- ba, inkább grillezve és egy kis fűszer az nem árt neki! Megvallva az igazat, próbálkoztam ezzel is, azzal is... és, hát, szóval igazuk volt. :( Nem én lennék, ha ezzel beérném és hamar beszereztem még egy darabot; mert az nem igaz, hogy ebből ne tudnék valami Őrültséget kihozni, de ez egyenlőre még a jövő titka.
A másik a sóska volt; amit akárhogy is keresgéltem, az esetek 99%-ában főzelék, mártás, leves és egy-két bátor esetben salátához használták. Túlzás lenne azt mondani, hogy sokat foglalkoztam vele, mert a pici kis agyamban, állandóan az a szerencsétlen tofu járt, amit még mindig ízlelgetek, a sóskából pedig, egyszerűen ez lett:  














SÓSKÁVAL SÜLT PALACSINTA    
Hozzávalók:
2 db tojás
3 dl tej
15 dkg liszt
1/2 dl étolaj + sütés és pirítás
10 -15 dkg sóska
bors, só

a töltelékhez:
1 db natúr tömlős sajt (10 dkg)
1 p. tejföl
1 szép fej vöröshagyma
Az adott anyagokból elkészítjük a palacsinta tésztát (akinek máshogy van a palacsinta tészta anyag hányada az készítse el úgy), sózzuk, borsozzuk és belekeverjük az összeaprított (mintha petrezselyemzöldjét aprítanánk) nyers sóskát, 10-15 percig pihentetjük, majd kisütjük. Nekem ebből az adagból 10-12 db, nem túl vékony (mert így szeretem) palacsinta jön ki. 
A töltelékhez a vöröshagymát szép apróra kockázzuk és belisztezzük (én ezt úgy szoktam, hogy az aprított hagymát egy szűrőbe rakom és rászórom a lisztet, majd addig rázom, "szitálom" amíg csak annyi liszt marad, ami a hagymára tapadt). Egy serpenyőben bőséges mennyiségű olajat hevítünk és amikor már jó forró beledobjuk a belisztezett hagymát és pár perc alatt ropogós, aranybarnára pirítjuk, szűrőlapáttal kiszedjük. A ropogóságát úgy tudjuk megőrizni, ha az olajból kiszedve, egyből konyhai papírtörlőre szedjük és szétterítve kihűtjük. A tejfölt és a sajtot alaposan összekeverjük a pirított hagymával és kész a töltelék. Töltelékről beszélek, de ha őszinte akarok lenni ez inkább csak ízesítő anyag; ezalatt azt értem, hogy a "töltelékkel" nem kell vastagon meg tömni (nincs is annyi) palacsintáinkat, csak vékonyan megkenni, nehogy túlságosan el vigye a sóska ízét.

2012. április 26., csütörtök

Egészségedre

Ez az! 
Ez pont nekem való; talán nem véletlen, hogy engem kerestek meg ezzel a kéréssel.
- Kellene valami tartalmas, egészséges, hajdinás, gulyásszerű, egytálételes, akármi, de legyen benne valami érdekes is, amiket szoktál, és egyszerű legyen!
-Naná!














ZÖLDSÉGES - HAJDINAGULYÁS, 
     CSIRKEHÚSSAL ÉS CUKKINIVEL
Hozzávalók:
50 dkg csirkemell
15 dkg hajdina
1 szál sárgarépa           (kb.:15 dkg)
1 szál petrezselyemgyökér  -II-
1 db saláta cukkini      (kb.:25 dkg)
1 nagy fej vöröshagyma
3 ger. fokhagyma
1 db paprika
1 db paradicsom
fűszerpaprika
babérlevél
rozmaring
kömény
bors, só
olívaolaj
A hozzávalókat felkockázzuk, a hajdinát megmossuk és lecsepegtetjük. A vöröshagymát olívaolajon üvegesre pirítjuk majd rádobjuk a húst és a zöldségeket, a cukkini kivételével. Amikor a hús elveszti nyers színét hozzáadjuk a paprikát és a paradicsomot valamint a zúzott fokhagymát, elkeverjük, meghintjük fűszerpaprikával, sózzuk, borsozzuk és felöntjük vízzel. Az első forrás után beleszórjuk a hajdinát, befűszerezzük, és folyamatosan (ahogy a hajdina dagad) az elfőtt víz mennyiségének pótlásával készre főzzük az utolsó 10-15 percben beledobjuk a cukkini kockákat (maradjon roppanós), utóízesítjük és befejezzük a főzést, ízlés szerint egy pici csípős mehet bele.

2012. április 25., szerda

Közérdekű

INFO: http://www.extenda.hu/andaluz-elmeny-receptverseny
Engedjétek meg, hogy most, egy jó kis receptversenyt ajánljak nektek. Tavaly én is indultam és képzeljétek el nem nyertem, de nem adom fel, idén ismét megpróbálom. Ugye ismerős szavak ezek, párszor már említettem, hogy ha főzőcskéztek, egy tíz percet még szánjatok rá és fényképezzétek le, írjátok le az elkészült remekműveiteket. A gépen nem foglal sok helyet és bármikor elő lehet kapni, ha megláttok egy verseny kiírást. Hangsúlyozom nem kell nagy dolgokra gondolni, általatok extrának tartott, világhírű, eget rengető ételkreációkat megalkotni. Sokszor elég egy egyszerű (néha őrült) ötlet amivel nyerni lehet, egy kis trükk amire nem is gondoltál volna, hogy valaki ezt is értékeli. Annál pedig nincs szebb dolog, amikor a Te verseny munkádat, díjazzák, bármilyen módon; sokszor nem is a nyeremény a fontos, hanem az a tudat, hogy a TE ételed bent van a legjobbak között. Még csak azt sem mondom, hogy első helyezés a fontos, elég ott lenni a élbolyban. A legfontosabb  pedig az, hogy nem adjuk fel még akkor sem, ha...
Mindig tudok jobbat és ugye ne felejtitek el a jelszavainkat sem,
FANTÁZIA, BÁTORSÁG,  JÓ ÉTVÁGY !!!

Íme a tavalyi ételem  http://orultenjoetelek.blogspot.com/2011/05/egy-csipetnyi-andaluzia.html




2012. április 22., vasárnap

Ne aggódj a káposzta miatt

Nem is olyan rég történt, hogy ráizgultam a Székelykáposztára. 
Arra emlékeztem, hogy savanyú káposzta az van otthon és úgy nagyjából minden ami kell hozzá. A húst kellett megvennem, és biztos ami biztos alapon, egy darabka kenyérszalonnát, mert az még nem rontott el semmit. A boltban pont akkor pakolták ki a friss zöldárút és megakadt a szemem, a csodálatos zsenge karalábén ami egyszerre ugrott is a kosaramba. 
A karalábét sokan, sokféle módon készítik, pompásnál pompásabb étkek születhetnek belőle, de olyan levest, mint az én Mamikám, olyant senki nem tud. Gondoltam elkérem tőle a receptet és megosztom veletek. Azt túlzás lenne állítani, hogy meglepődtem, de a  válasz csak ennyi volt -Hát, hogyan egyszerűen, semmi extra... 
Így van ez kérem szépen; azért, én még, annyit hozzátennék - semmi extra, plusz egy nagymama!
Na,de vissza a káposztához. Haza érve gyorsan felraktam a pörköltet, elővettem a káposztát... hoppá!, ez tegnapelőtt még több volt... most mi lesz?! Sokáig nem sopánkodtam a dolgon, gondoltam lesz, ami lesz, feláldozom a karalábét és azzal dúsítom a káposztát . 
Ez meg annyira bejött, még a Mamikámnak is, hogy azóta már ismét elkészítettem, de a káposztát teljesen kifelejtettem belőle.
A hiányzó káposztát, természetesen nem nyelte el a föld és még csak el sem lopták, hanem a Mamikám olajos-káposztát készített magának vacsira. Most jut eszembe, az olajos-káposztáról még nem is írtam; na, majd hamarosan ez is megtörténik; addig is...















SZÉKELYKARALÁBÉ
Hozzávalók: 
50 dkg sertéslapocka
80 dkg karalábé
10 dkg kenyérszalonna
1 fej vöröshagyma 
1 p. tejföl
fűszerpaprika
tárkony, kömény
babérlevél
bors, só
liszt
ízlés szerint, tárkony-, vagy fehérborecet
Szalonnás alapon, hagyományos módon elkészítjük a pörköltet, amit 2 szál babérlevéllel ízesítünk.
A karalábét megpucoljuk és nagy lyukú reszelőn lereszeljük. Amikor a hús már majdnem megpuhult hozzáadjuk a karalábét és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. (a karalábénak kb:15-20 perc kell) Tárkonnyal beízesítve puhára főzzük és tejfölös habarással sűrítjük. Én úgy szeretem, ha jó sűrű, de ha valaki úgy gondolja, akkor csak a tejfölt keverje hozzá (természetesen hőkiegyenlítéssel), vagy csak tálaláskor kínálja mellé.
Csak 1 tipp: 2 -3 evőkanál tárkony-, vagy fehérborecettel pikánsabbá tehetjük ezt a pompás étket.
 

2012. április 18., szerda

Akkor most ez, mi ez

A történet egy öröm hírrel kezdődik; azt hiszem nyertem.
Tegnap a hűtőszekrény legbelső bugyrában találtam tíz dekányi sonka véget!
Gondoltam, szépen felkockázom és jó lesz túrós tésztára. Persze, nem én lennék, ha nem kezdtem volna el játszani a gondolattal, mert a túrós tészta, csusza az olyan egyszerű. Inkább palacsintát sütök, azt úgyis mindenki édesen szokta meg; majd én megmutatom, hogy sósan jó a túrós palacsinta.
Azt hiszem valahogy így született a legújabb ételkreációm. Nem nagy dolog; egyáltalán nem, csupán csak egy, nem is olyan őrült ötlet. Legyünk bátrak, és merjük szabadjára engedni a fantáziánkat, egyszerűen, nem kell bonyolult dolgokat csinálni ahhoz, hogy egy picit feldobjuk a hétköznapok, szürke, már-már unalmassá vált étkeit. Elég egy apró ötlet!!!














SÓS-TÚRÓS PALACSINTA
(4 db)
Hozzávalók:
4 db sós palacsinta
15 dkg túró
10 dkg sonka
1 p. tejföl
1 db. tojás
A sonkát apró kockákra vágjuk és egy kis zsiradékon szépen megpirítjuk. A tejfölt és a tojást elhabarjuk egy csipet sóval. A túrót áttörjük, belekeverjük a zsírjától lecsepegtetett sonka kockákat és a tejfölből egy bő kanállal, ha szükséges sózzuk. Ezzel a töltelékkel töltjük meg a palacsintákat és kockára (úgymint a Hortobágyi húsos palacsintát) hajtogatjuk; tepsibe rakjuk a tetejüket megkenjük a maradék tejföllel, forró sütőbe, szépen megpirítjuk, összesütjük. Tálaláskor feldobhatjuk egy kis petrezselymes vagy kapros olajjal. 
Persze duplán, triplán főételnek is megfelel.

...és ezzel asszem vége a húsvétnak :)

2012. április 17., kedd

Miért ne...?!

A tegnapi bevásárló körutamon összefutottam egy rég látott, kedves ismerősömmel. Mérhetetlen boldogság öntött el mindkettőnket egy pillanat alatt, mármint, remélem, hogy őt is. Szó - szót követett és nem tellett bele öt perc, úgy volt, hogy nálam vacsorázik. Eleinte picikét húzódzkodott, hogy nem akar költségekbe verni, de nem hagytam magam; ha már egyszer hónapok óta nem találkoztunk, miért hagynák ki egy laza saláta vacsorát. Kicsit feltüzelve, izgatottan és ilyen gyorsan még sohasem értem haza. Otthon hamar neki láttam a munkálatoknak, az alkalomhoz illő legvagányabb tányért vettem elő. Finom friss jégsalátát tépkedtem a tányérra, hihetetlen nagy szakértelemmel és érzékiséggel. Ő csak csendesen, szó nélkül figyelt, mimást tehetett volna; a konyhában én vagyok az úr. A rádióból halk, andalító olasz muzsika szólt és a saláta levelek finoman ropogtak a kezeim között...
Amikor levettem róla a picike, kis ruhácskáját; maga a tiszta natúr valóság tárult a szemeim elé, itt - ott egy csepp kiegészítővel. Nem bírtam türtőztetni magam, hogy bele ne harapjak.
Hát, nem kellet volna !!!! (pontosabban, még időben történt ez az ominózus dolog)
A történet eddig egész jó lenne, ha egy hölgyről szólna, de sajnos nem.
A főszereplő nem más mint a boltban (mifelénk, néha) kapható - Tenger gyümölcsei saláta.  
Komolyan mondom se íze, se bűze (azért egy kis bűze az volt), 4 - 5 darab uborkakocka, 3 szem gyöngyhagyma, két cafat paprika. A tengeri része az rendbe volt.  Tudom, az ilyen herkentyűknek, főleg az olcsóbb kategóriában, nem túlságosan karakteres az ízük, de azért el lehet őket jól készíteni, még ha konzerv is. Má' bocsánat.
Na! megint kell valami őrült ötlet...
















TÉSZTA A TENGER GYÜMÖLCSEIVEL 
2 főre (én egyedül bevágtam)
Hozzávalók:
25 dkg tészta (boccoli - fürtöcske)
20 dkg tengergyümölcsei saláta
1/2 fej vöröshagyma
1/2 citrom
csípős paprika 
borsikafű
bors, só
A salátáról, egy serpenyőbe leszűrjük az olajat és az apróra vágott vöröshagymát szép barnára pirítjuk (nem megégetjük) benne. Közben a tésztát kifőzzük; a citrom héját ráreszeljük a herkentyűkre és a levét kifacsarjuk. Amikor a hagyma már szép, felöntjük a citromlével, ízesítjük a borsikafűvel és hozzákeverjük a tenger gyümölcseit. A kifőtt, még meleg tésztát összekavarjuk a raguval, igény szerint sózzuk, borsozzuk. Forrón tálaljuk. Ha lett volna itthon kapribogyóm azt is raktam volna hozzá; de nem így készültem.