Nemrégiben egy társaságban előjött a szó a főzésről. Mindenki elmondta a kedvenc ételének receptjét, meg hogy milyen plusz hozzávalókkal szokta megbolondítani a szokványos és néha már unalmas, hétköznapi kajákat.
Nagyon tetszett az, hogy mennyire ízesen próbálják elmondani a fortélyaikat és közben rám pillantgattak, mint egy „szakértőre". Én természetesen megelégedett mosollyal, bólogatva jeleztem feléjük azt, hogy mennyire ügyesek. Nem akartam mindenáron beleszólni, mert tudtam, ha én elkezdek beszélni az ételről, akkor az egy félórás kiselőadás lesz, negyedóránként.
Beszélgetünk, beszélgetünk, amikor is az egyik emberke, aki eddig csak hallgatott...
Nagyon tetszett az, hogy mennyire ízesen próbálják elmondani a fortélyaikat és közben rám pillantgattak, mint egy „szakértőre". Én természetesen megelégedett mosollyal, bólogatva jeleztem feléjük azt, hogy mennyire ügyesek. Nem akartam mindenáron beleszólni, mert tudtam, ha én elkezdek beszélni az ételről, akkor az egy félórás kiselőadás lesz, negyedóránként.
Beszélgetünk, beszélgetünk, amikor is az egyik emberke, aki eddig csak hallgatott...
-Nem hiszem el mennyit tudtok hablatyolni a kajáról. Nekem már tele van a hócipőm (Ő, egészen más szót használt ide) azzal, hogy mindegyik csatornán főzős műsorokkal töltik (ide megint egy más szót használt) el a drága műsoridőt! Ezek a „nagy szakácsok” nem tudnak mást, mint összeszórnak minden hülyeséget egy tálba, aztán megfőzik és kész a „nagy mű", a nép meg el van ájulva tölük. Komolyan mondom, már azon gondolkoztam, hogy beírok nekik...
Hát ez nem tetszett annyira.
Aztán elgondolkodtam, hogy vajon mit láthat ez a TV-ben, a focin kívül.
Eszembe jutott Jamie Oliver és társai, akinél valóban többször láttam ilyesmi dolgot.
Ezek szerint nekem is így kell csinálnom, hogy „nagy" szakács legyek (nem csak külsőre).
Aztán elgondolkodtam, hogy vajon mit láthat ez a TV-ben, a focin kívül.
Eszembe jutott Jamie Oliver és társai, akinél valóban többször láttam ilyesmi dolgot.
Ezek szerint nekem is így kell csinálnom, hogy „nagy" szakács legyek (nem csak külsőre).
EGYBESZÓRT, "MINDEN HÜLYESÉG"
Hozzávalók:
minden hülyeség, például:
50 dkg apróbb burgonya
50 dkg cukkini
30 dkg csirkemáj
20 dkg sárgarépa
20 dkg sárgarépa
10 dkg kolozsvári szalonna
1 pár debreceni kolbász
2 db paprika
2 db paradicsom
2 db lilahagyma
kakukkfű
bazsalikom
só
Az elkészítés módja nem túl egyszerű, ezért jól figyeljetek oda, mert csak egyszer írom le.
A burgonyát az újra forrástól számítva 10 percig előfőzzük és négyfelé vágjuk. A zöldségeket megtisztítjuk és lazán feldaraboljuk. A kolbászt felkarikázzuk, a szalonnát nagyobbacska csíkokra daraboljuk, a csirkemájakat ketté vágjuk. Ezután mindent beleszórunk egy tepsibe, megsózzuk, kakukkfűvel, bazsalikommal fűszerezzük, meglocsoljuk olívaolajjal és kézzel! alaposan összeforgatjuk, hogy jól összekeveredjenek a hozzávalók és a fűszerek.
Alufóliával letakarva félóra alatt összepároljuk, majd fólia nélkül rápirítunk.
Nem akarok erősködni, hm.. ez ölég jó lett; de ha éppen és miért ne alapon, akadna, tellesen véletlen, egy kis tejfölünk, monnnyuk fokhagymával ízesítve, KI NE DOBJUK, inkább tálaláskor kínáljuk eme pompázatos étek mellé.
Alufóliával letakarva félóra alatt összepároljuk, majd fólia nélkül rápirítunk.
Nem akarok erősködni, hm.. ez ölég jó lett; de ha éppen és miért ne alapon, akadna, tellesen véletlen, egy kis tejfölünk, monnnyuk fokhagymával ízesítve, KI NE DOBJUK, inkább tálaláskor kínáljuk eme pompázatos étek mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése