A búza mellett (után) a rizs a leggyakrabban fogyasztott táplálék a nagyvilágban. Ma már rengeteg féle, formájú, minőségű rizs kerül az üzletek polcaira. A rizs gluténmentes, és ennek köszönhetően a lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Az iparnak is közkedvelt alapanyaga, széles körben felhasználható; a rizsből készült ételek, előfőzött és félkész termékek, méltán népszerűek a rohanó mindennapokban. A különböző puffasztott, pelyhesített, natúr vagy ízesített csemegék mellett a rizsliszt is készül belőle. A rizslisztből készült termékek beépíthetők a, már említett gluténmentes étrendbe, illetve a fogyókúrás menübe is, de CSAK a főtt rizs (NEM a zsiradékon üvegesre pirított, párolt rizs), amelynek 10 dkg-ja csak 100 Kcal-t tartalmaz. A rizslisztet a húsipar??? is szeretettel használja állományjavítóként, de azért bízzunk benne, hogy a húst is . :)
Csak 1 érdekesség: a vadrizs nem rizs. Fekete-rizs, indiánrizs "családi"vonatkozása nagyon hasonló a rizséhez, de a zabhoz mégis közelebb áll. Ma már tudatosan termeszti az ipar és pörköli; régen vadnövénynek számított, mélyebb vizekből csak a kalászos része látszott ki, az indiánok kenuk segítségével "aratták" és tűző napon szárították, ekkor nyerte el jellegzetes fanyar, dióra emlékeztető ízét.
A rizottó egy krémes, nem szétfőtt, nem ragadós, és pláne nem száraz rizsétel. Sajnos a köztudatban és az éttermek egy részében, a párolt rizzsel összekevert akármit nevezik rizottónak. Természetesen ezek a kevermények is nagyon finom, ízletes ételek, de ha lehet inkább a zöldséges-, gombás-, csirkemájas-,.... rizsnek hívjuk őket. A rizottóhoz rövidebb, dundibb rizst használjunk; a kimondottan rizottó rizst Arborio-nak hívják, ez egy viszonylag nagy szemű rizsfajta. A rizottó készítés egyszerű, de némi gyakorlatot igényel; szinte állandóan kell kevergetni és mindig csak annyi alaplével ami éppen ellepi. A jellegétadó alapanyagokat kb. félúton adjuk hozzá, szükség és főzési idő viszonylatában.
A legegyszerűbb alaplé, a leveskockából készült leves, de használatakor ügyeljünk a sózásra.
GOMBÁS RIZOTTÓ, FENYŐMAGGAL
Hozzávalók:
30 dkg rizs
30 dkg gomba
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 dl fehérbor
2-3 dkg fenyőmag
olívaolaj
majoránna
zsálya
só
Az apróra kockázott hagymát olívaolajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a fenyőmagot és a rizst (találkoztam olyan recepttel is amelyik a rizst, készítés előtt 15-20 percig áztatja), kissé összepirítjuk, de nem kell a rizsnek üvegesnek lennie, inkább csak jól át kell forrósítani. Ezután felöntjük annyi alaplével (és mindig csak annyi) ami éppen ellepi és kavargatjuk, amikor a lé elfő, elforr, ismét felöntjük (de csak annyival...) és kavargatjuk. Ez az alapja a jó rizottónak: folyamatos lé pótlás, és az "állandó" kavarás. Közben felkockázzuk a gombát, felaprítjuk a fokhagymát és főzés felénél bele keverjük a rizsbe és a bort is hozzáadjuk. Zsályával és majoránnával fűszerezzük, a sózással vigyázzunk (az alaplé miatt). Aztán elforr, felöntjük, elforr, felöntjük... és így tovább, valamint keverjük, keverjük... . Ha jó dolgoztunk, 20 perc alatt elkészül ez a pompás étel.
A rizottó NEM köret !!! (de mégis pompásan kiegészítheti a sülteket; elnézést Itália)
Legközelebb, próbáljuk meg úgy készíteni ezt a rizottót, hogy a gombát külön megpirítjuk a fokhagymát a végén adjuk hozzá, nehogy megkeseredjen, majd a borral kiforraljuk, és ezt keverjük a készülő rizottóhoz.
Csak 1 érdekesség: a vadrizs nem rizs. Fekete-rizs, indiánrizs "családi"vonatkozása nagyon hasonló a rizséhez, de a zabhoz mégis közelebb áll. Ma már tudatosan termeszti az ipar és pörköli; régen vadnövénynek számított, mélyebb vizekből csak a kalászos része látszott ki, az indiánok kenuk segítségével "aratták" és tűző napon szárították, ekkor nyerte el jellegzetes fanyar, dióra emlékeztető ízét.
A rizottó egy krémes, nem szétfőtt, nem ragadós, és pláne nem száraz rizsétel. Sajnos a köztudatban és az éttermek egy részében, a párolt rizzsel összekevert akármit nevezik rizottónak. Természetesen ezek a kevermények is nagyon finom, ízletes ételek, de ha lehet inkább a zöldséges-, gombás-, csirkemájas-,.... rizsnek hívjuk őket. A rizottóhoz rövidebb, dundibb rizst használjunk; a kimondottan rizottó rizst Arborio-nak hívják, ez egy viszonylag nagy szemű rizsfajta. A rizottó készítés egyszerű, de némi gyakorlatot igényel; szinte állandóan kell kevergetni és mindig csak annyi alaplével ami éppen ellepi. A jellegétadó alapanyagokat kb. félúton adjuk hozzá, szükség és főzési idő viszonylatában.
A legegyszerűbb alaplé, a leveskockából készült leves, de használatakor ügyeljünk a sózásra.
GOMBÁS RIZOTTÓ, FENYŐMAGGAL
Hozzávalók:
30 dkg rizs
30 dkg gomba
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 dl fehérbor
2-3 dkg fenyőmag
olívaolaj
majoránna
zsálya
só
Az apróra kockázott hagymát olívaolajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a fenyőmagot és a rizst (találkoztam olyan recepttel is amelyik a rizst, készítés előtt 15-20 percig áztatja), kissé összepirítjuk, de nem kell a rizsnek üvegesnek lennie, inkább csak jól át kell forrósítani. Ezután felöntjük annyi alaplével (és mindig csak annyi) ami éppen ellepi és kavargatjuk, amikor a lé elfő, elforr, ismét felöntjük (de csak annyival...) és kavargatjuk. Ez az alapja a jó rizottónak: folyamatos lé pótlás, és az "állandó" kavarás. Közben felkockázzuk a gombát, felaprítjuk a fokhagymát és főzés felénél bele keverjük a rizsbe és a bort is hozzáadjuk. Zsályával és majoránnával fűszerezzük, a sózással vigyázzunk (az alaplé miatt). Aztán elforr, felöntjük, elforr, felöntjük... és így tovább, valamint keverjük, keverjük... . Ha jó dolgoztunk, 20 perc alatt elkészül ez a pompás étel.
A rizottó NEM köret !!! (de mégis pompásan kiegészítheti a sülteket; elnézést Itália)
Legközelebb, próbáljuk meg úgy készíteni ezt a rizottót, hogy a gombát külön megpirítjuk a fokhagymát a végén adjuk hozzá, nehogy megkeseredjen, majd a borral kiforraljuk, és ezt keverjük a készülő rizottóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése