Csinálom így is, úgy is

Fantázia, bátorság, jó étvágy! 

Ugye ezt már hallottátok tőlem; nem is egyszer; és fogjátok is hallani még néhányszor. 

Hiszem! hogy ebben rejlik a jó étel titka; persze kell hozzá egy kis alap is, de ez mindenkiben bent van, csak valamiért nem meri előcsalogatni.

Fantázia: itt nem csak arra kell gondolni, hogy milyen alapanyagokat válogassunk, keverjünk össze és így egy pompás új ételt kreáljunk. Hanem arra is, hogy egy adott ételt milyen módon tudunk szétbontani vagy éppen összerakni.

Mindjárt itt is van a következő ételem amit már többféle képen is készítettem illetve tálaltam. 

Lényegében egy étel és mégis mindig egy kicsit más.

SERTÉSPÖRKÖLT GAZDA MÓDON
Hozzávalók:
1 kg sertéslapocka
60 dkg  burgonya
60 dkg sárgarépa
50 dkg vargánya
20 dkg kenyérszalonna
2 közepes fej vöröshagyma
2 dl száraz fehérbor
4 ger. fokhagyma
2 db paprika
2db paradicsom 
fűszerpaprika
egész kömény
őrölt kömény
majoránna
sertés zsír
só   
A vöröshagymából, egy paprikából, egy paradicsomból a fűszerpaprikával,  a szokásos módon elkészítjük a pörkölt alapját. Majd beletesszük a megmosott és felkockázott hús, befűszerezzük őrölt köménnyel és majoránnával, sóval, aztán felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Vizet mindig csak annyit tegyünk bele, hogy nem bő lében főljön a hús, hanem szépen rotyogjon, pörkölődjön! Ez a jó pörkölt egyik titka. A főzés utolsó (kb.) negyed órájában adjuk hozzá a zúzott fokhagymát és a fehérbort illetve a maradék 1-1 paprikát és paradicsomot felkockázva és a pörköltünket készre főzzük.
Közben a sárgarépát és a burgonyát, a húshoz hasonló kockákra vágjuk és sós vízben megfőzzük. A szalonnát is felkockázzuk, majd egy méretes serpenyőben elkezdjük pirítani, amikor már egy kis zsírt enged, rádobjuk a szintén kockára darabolt vargányát. Amikor a gomba is kezd pirulni,  jöhet a megfőtt burgonya és répa. Egész köménnyel megszórva szépen összepirítjuk a köretünket, ha kell megsózzuk. Tálaláskor a köret tetejére merjük a pörköltet.
Énn most így készítettem el, de főztem már bográcsban is, sűrű egytálételként.
De mi történik akkor, ha a szalonnát már a alapba tesszük, és a vargányát is belefőzzük és sárgarépás tört burgonyával tálaljuk!?
Vagy a répát főzzük bele és mondjuk vargányás petrezselymes burgonyával tálaljuk!?
Legyünk bátrak variáljunk, dobjuk fel a megszokott ételeinket!   
TUDTAD? „A sárgarépában található K-vitamin a véralvadásban és a sebek gyógyulásában játszik szerepet, rosttartalma pedig segíti az emésztést, és egészségesen tartja a szívet.”
       

Rizsa nélkül

Tegnapelőtt egy kiárusításon kezembe akadt ez a fantasztikus kis könyvecske.

Charlotte Haigh: 100 TERMÉSZETES IMMUNERŐSÍTŐ

Belelapoztam és egyből megtetszett; azon nem is gondolkodtam, hogy megvásároljam-e, főleg 50%-os áron. Tudtam és éreztem, hogy ennek még hasznát veszem, vesszük. Igen, jól mondtam, hasznát vesszük; ugyanis feltett szándékom, hogy a mai naptól minden egyes receptem után a TUDTAD? rovatban ebből a könyvből fogok kimásolni mindenki számára hasznos és talán érdekes dolgokat. Ezen felül, őszintén ajánlom mindenkinek, ha véletlenül, valahol kezébe akad, feltétlen vásárolja meg, főleg 50%-os áron :) Nem szeretnék ódákat zengeni a könyvről, mert nincs rá szüksége: rövid, tömör, lényegre törő, érthető, áttekinthető, tökéletes + egyszerű receptek. Egy szóval nincs benne semmi rizsa; illetve van de azt majd később.

GOMBÁS CUKKINILEVES, 

            FETÁVAL ÉS BUGGYANTOTT TOJÁSSAL

Hozzávalók:

30 dkg cukkini

20 dkg gomba

4 db tojás

1 fej vöröshagyma

3 ger.  fokhagyma

2 dl. főzőtejszín

2 ek. étkezési keményítő

5-6 levél zsálya

1 ágacska oregánó

10-12 dkg Feta sajt

olívaolaj

só 
A gombát és a vöröshagymát fél centis kockákra vágjuk. 3-4 kanálnyi olívaolajon, együtt, sózás nélkül megpirítjuk. (A gombát általában csak pirítás után sózzuk! Natúran szebben, gyorsabban pirul, mert a só nem „szívja” ki belőle a nedveket. Ha sóznánk, először csak saját levében párolódna.) A gomba előbb fog meg pirulni, de nem baj, hisz' a hagymát nem szeretnénk a  szétfőzni későbbiekben sem, mert a leves aktív résztvevője lesz. Közben a cukkinit is kis kockákra daraboljuk. A fokhagymát felaprítjuk és a hagymás-gombához dobjuk, pár kavarásnyit piríthatjuk, de vigyázva, mert hamar megkeseredhet. Majd hozzárakjuk a cukkinit megsózzuk és felöntjük 1 liter vízzel. Beízesítjük a zsályával és az oregánóval. (A szárított fűszerekből mindig többet kell használnunk és célszerű használat előtt a tenyerünkben egy picit átmorzsolni, mert így „feléleszthetjük” a bennük levő aromákat.) Amikor a levesünk 5-10 percet már forrt, besűrítjük a tejszínben elkevert keményítővel és készre főzzük. Tálaláskor a Feta sajtot a tányérakba kockázzuk, morzsoljuk, stb (ahogy sikerül) és rámerjük a forró levest, majd bele helyezzük a buggyantott tojást.  

Csak 1 ötlet: a levesünket tálaláskor feldobhatjuk, színesíthetjük egy kis reszelt sárgarépával.

TUDTAD?„A zsálya antibakteriális hatású és csökkenti a nyálkaképződést, úgyhogy sikeresen veszi fel a harcot a náthával, segít feloldani a hurutot, valamint elpusztítja a baktériumokat.
A zsálya élénkítő hatású, ezért terhes nőknek és epilepsziában szenvedőknek nem ajánlott.”

  

Dobok valamit a lovaknak

A minap összefutottam az utcán egy régi kedves ismerősömmel.  Néhány fontos és kötelező hogy vagy, mizu, kivel, mikor, miért, után megkérdezte hova rohanok? 

(Most megkérnék mindenkit, aki ismer, legyen szíves írja meg nekem, hogy látott-e már engem rohanni.) 

-Hazafelé, de egyáltalán nem rohanok; ebben a korban már nem rohangál az ember. - mondtam neki viccesen.

- Jó, jó, csak tudod ezt így szokták mondani.  

- Ja, ja okés.

- ...és mit fogsz otthon csinálni? - ismét egy fontos kérdés! 

Hát, te akartad - gondoltam magamban :)

- Tengerparti homokkal felszórom a fürdőszobát, de dobok bele pár darab kagylóhéjat is, hagy játszanak a gyerekek.

Azt hiszem, erre egy picit leblokkolt. Láttam rajta, hogy erősen próbálja feldolgozni a hallottakat. Nem szerettem volna, ha emiatt rossz álmok gyötörnék, ezért próbáltam gyorsan átsiklani az elhangzottak felett és más felé terelni a beszélgetést.

- ... de előtte, dobok valamit a lovaknak.

- !?? neked vannak lovaid??!

És ekkor, egy isten fuvallatra megcsörrent a telefonom.

- ...bocsi, mennem kell.

Kedves barátom! Igen „dobtam valamit a lovaknak”- tudod, ezt így szokták mondani-, és olyan jól sikerült, hogy a fürdőszobás projektet elhalasztottam egy későbbi időpontra :)

 

PANÍROZOTT MOZZARELLAGOLYÓK,

    FOKHAGYMÁS - ROZMARINGOS BURGONYAPÜRÉVEL

nem kimondottam lovaknak

3 személyre
Hozzávalók:
1 cs. mini mozzarellagolyó (átlag 15 db)
60 dkg burgonya
1 dl tej
5 dkg vaj
2 ger. fokhagyma 
friss rozmaring
szerecsendió
őrölt fehér bors
só
a panírhoz
1 tojás
zsemlemorzsa
liszt
lenmag vagy szezámmag (elhagyható) 
A rántott sajt készítéséhez, valóban kell egy kis gyakorlat, de nem mondanám, hogy túl ördöngös lenne.
A golyókat szűrőbe téve jól lecsepegtetjük és hagyományos (liszt-tojás-morzsa) módon bepanírozzuk, azzal a kis különbséggel, hogy a tojás és morzsa részét megismételjük, tehát a liszt kivételével kétszer panírozzuk, ügyelve arra, hogy a golyókat mindenhol jól betakarja a panír. Forró olajban pillanatok alatt kisütjük.
A püréhez a tisztított, kockára vágott burgonyát sós vízben megfőzzük. 
A megfőtt burgonyát leszűrjük és összetörjük egy burgonyatörővel. Frissen reszelt szerecsendióval, őrölt fehér borssal, aprított rozmaringgal és zúzott fokhagymával ízesítjük. A forralt tejjel simára keverjük, majd egy habverő segítségével, a vajjal, szép „habosra” kavarjuk, igény szerint sózzuk. 

Ha igazi ínyencek vagyunk, rozmaringos olívaolajjal finoman meglocsolhatjuk és reszelt citromhéjjal megkoronázhatjuk, és ha még pár szelet almát is elropogtatunk mellé akkorr ez lesz a nap csúcspontja.  
 

   

A pacsni újratöltve. Mi???

Vajon kinek, mi jut eszébe a pacsniról?

...

A pacsni valójában egy réges-régi pék termék.

A Sütőipari Egyesülés elmondása szerint: 

Alakja: hosszúkás, lapos, egyenetlen kb. 15-17cm hosszú, 6-7cm széles, időnként babapiskótára emlékeztető az alakja. 

Felülete: fényes, egyenetlen, középen egy markáns borda fut, a mellette lévő árkok szélén a kitüremkedő tészta látható. 

Színe: a borda és a két széle világos barna, az árkok vajszínűek, világosak.

Bélzete: laza, lyukacsos, sárgásfehér színű, a borda és a két széle világos barna és ropogós, az árkok világosak,és puhák. Lapokban szétszedhető szerkezetű. Beleharapva a kellemes vajas íz és a ropogós, puha rész ízei fantasztikusan finomak.

...egy szóval egy édes tészta.

De nálunk ez egész más!

Mi pacsninak nevezzük azt a levesbetétet, amit a panírozásból megmaradt liszt, morzsa, tojás felhasználásával, összekeverésével, majd bő olajban való kisütésével készítünk és a levesbe csipkedünk, vagdosunk.

Én személy szerint nagyon szeretem, sőt sokszor még leves nélkül is szívesen elrágcsálom.

Jelenlegi misszióm szerint pedig, egy kicsit népszerűsíteni van itt dolgom ezen a földön.

PACSNIGOLYÓK SAJTTAL TÖLTVE

Hozzávalók:
1 db tojás
kb. 1/2 dl tej  
5-5 csapott evőkanál liszt és zsemlemorzsa
1 csipet só és bors
Ezeket a hozzávalókat szép, formázható masszát kapjunk. Ez az alap tészta. 
Jelen esetben natúr kockasajt darabkákkal (1 db sajt - kb.5 golyóra) töltöttem meg, de szinte bármilyen sajt megfelel.
Először is kb. 2,5 cm golyót formázunk. Majd az ujjunkkal mélyedést nyomunk a közepébe és belerakunk egy darabka sajtot, aztán ismét golyóvá alakítjuk, úgy hogy a sajt sehol ne „lógjon”ki.
Bő olajban kisütjük.

Innentől már csak a fantáziánk szab határt.
Például magvakat keverünk az alaptésztába és lapocska - pacsni formában sütjük ki. 
Tálalás előtt felkockázzuk, pl. krémlevesekhez.
Vagy zöldfűszerekkel ízesítve, akár apróra vágott kapri-, olívabogyóval, henger formában sütve és karikákra szeletelve, pl. mediterrán ízvilágú levesek (paradicsom, brokkoli).
Stb...

A mai reggeli 4.

Sokunknak talán csak a filmekből ismeretes a zabkása és onnan is csak rossz példaként. Szegény emberek, sötét, nem túl tiszta konyha és zavaró csend. A csendet, csak az egész nap "rabszolga sorsban" megfáradt édesanya sóhaja töri meg, miközben kiosztja a család számára a ugyancsak csekély mennyiségű ételt. 
Ütött-kopott főzőedény, hatalmas, öreg fakanál, olyan amivel merni is lehet. A tányérok még öregebbek és még kopottabbak, és talán már mesélni sem tudnak azokról az időkről amikor még isteni finom... De hagyjuk, most csak zabkása (esetleg köles) van és valószínűleg natúr, vízben főtt. 
Nem szeretném túlzottan kikarikírozni ezeket a sorsokat, de ha belegondolunk, ők egész egészségesen étkeztek, csak talán a választékkal volt egy kicsi gond :(
Merthogy a zabpehely, a zabkása bár nem túl közkedvelt, de rendkívül egészséges.
Rostokban gazdag, méregtelenítő hatású, kiváló vitamin és ásványianyag-forrás.
Csökkenti a koleszterinszintet és szabályozza a vércukorszintet. 
Rendszeres fogyasztása segíthet  a szívbetegségek kialakulásának megakadályozásában.
Arról nem is beszélve, hogy finom, még zsírszegény  tejjel és ízesítés nélkül is (de az már nagyon egészséges XD ). 
Természetesen, ínyünkre való tekintettel készíthetjük gyümölcsökkel (fajtától függően: belefőzve, utólag belekeverve, megszórva, vagy mellé tálalva), lekvárral esetleg gyümölcspéppel és meghinthetjük kakaóval, fahéjjal, barna cukorral és mézzel is.
Na és kérem szépen, nem én lennék, ha még nem próbáltam volna  ki fűszeresen. Például a következő (hozzászoktató) variációmat, bátrabb, fűszeresebb ízeket kedvelő barátaimnak, ajánlom, hogy alma helyett próbálják ki pár, karikára vágott (vagy apróbbra darabolt) füstölt kolbásszal.  

ZABKÁSA, ALMÁVAL  ÉS GORGONZOLA-VAL
2 személyre
Hozzávalók:
10 dkg zabpehely
3 dl tej
5 dkg Gorgonzola (márvány sajt)
1 db zöld alma
rozmaring
Az almát apró kockákra vágjuk. 
A tejet és a zabpelyhet egy főzőedénybe öntjük. Beleszórjuk az almakockákat, hozzáadjuk a sajtot és az aprított rozmaringot. 3-5 perc alatt állandóan kevergetve készre főzzük. 
Ennyi.
Csak 1 (nagyon hasznos) jó tanács: Azt az edényt amiben a zabkását főztük, célszerű azonnal elmosni (vagy legalább beáztatni).

Csakazértis

Egy kedves ismerősömmel a nap nagy részét együtt töltöttük egy jövőre induló közös projekten dolgozva. Annyira belevetettük magunkat a gondolataink és terveink tömkelegébe, hogy közben (szerintem ez már mással is megesett) megfeledkeztünk egy apróságról, konkrétan arról, hogy nem ettünk reggeli óta.

-Na, jó. Menjünk haza, egy laza vacsi és gondoljuk át az egészet, aztán holnap vagy holnapután talizunk.

-...vagy tudod mit? Folytassuk nálam, én meg közben összedobok valamit frankót és természetesen őrülten jót!

- Fhúú! Az nagyon jó lenne...

Egész úton hazafelé azon gondolkodám arról áradozott, hogy egyszer már evett az én lecsómból és az annyira finom volt, hogy azóta sem találkozott olyannal. Majd tudtomra adta, milyen jó volna, ha készítenék most is egy laza lecsót. 

Én meggondolatlanul rábólintottam. 

Hazaérve azzal a ténnyel kellett farkasszemet néznem, hogy egyetlenegy nyamvadt paprikám és egy szomorú paradicsom árválkodik a hűtőmben, nem baj, jó sok tojással ez is megfelel. Igen ám! de tojás is csak egy, a magánnyal vívódó, szorongott a tízes tojástartó sarkában (lehet, hogy holnap el kell mennem vásárolgatni ezt-azt). De ott hátul, megcsillant a fény! Találtam egy kis (nem is olyan kevés) sampipit, hát akkor ebből lesz lecsó :)

Aztán eszemben jutott Ficka bácsi nagy mondása, amivel szinte minden reggel próbálta feldobni a drága kis felesége kedvét.

-Tudod Drágám, ha most volna itthon, olyan igazi, finom füstölt sonkánk. Mennyei sonkás-tojást készítenék neked, ... ha lenne tojásunk.

Végülis

GOMBALECSÓ, TOJÁSSAL

2 személyre

Hozzávalók:

1db paprika

1 db paradicsom

1 db tojás

1 db vöröshagyma

30 dkg champion gomba

őrölt kömény

bors, só
Egy kanál felhevített zsíron összepirítjuk a félkarikára vágott vöröshagymát és a felszeletelt gombát. Közben (úgy félidő körül) hozzádobjuk az összes paprikát és paradicsomot amit előzően csíkoztunk, összedaraboltunk. Sózzuk, borsozzuk és őrölt köménnyel ízesítjük, majd mind az egy tojást felverjük és a „lecsónkhoz” keverjük. Készre sütjük és forrón tálaljuk. Én ez esetben karikára vágott pirított burgonyával kínáltam, amit majoránnával és köménnyel ízesítettem, de rizzsel, nokedlivel és friss kenyérrel is fogyaszthatjuk.

Megmondom őszintén, ha lett volna még egy tojásom otthon, akkor ez az étel inkább tojásos-gomba lenne... de nem volt, úgyhogy ez lecsó és kész... a többi nem érdekel... XD

De mi az a keszőce?

Valamikor az még szépkorban keszőcének nevezték a gabonából főzött alapleveket amelyet az ételek savanyítására használtak.

Keszőcének hívják néhány vidéken a sűrű, darabos szilvalekvárt, amely egészségesebb a simára főzött társánál, mert több rostot tartalmaz.

Néhol így nevezik a savanykás jól lehűtött, frissítő meggy-, ribizli-, szilvalevest.

Van ahol a húsok mellé készült savanykás, fanyar mártás illetik ezzel az elnevezéssel.

Illetve az aszalt gyümölcsből készített leveseket is keszőcének nevezik.

Általában hidegen fogyasztják, de én kölyök koromban zalai rokonoknál az aszalt szilvás változatát melegen és ráadásul a sparhelt lapján pirított kenyérkockákkal, majdhogynem sósan ismertem meg.

Ami a következő kép nézett ki; persze az alábbi receptebe tettem egy kis pluszt.

 KESZŐCELEVES, ASZALT SZILVÁBÓL

Hozzávalók:

25 dkg aszalt szilva

1 l víz

2 dl vörösbor

1 p. tejföl

1 ek. étkezési keményítő

10 dkg kristálycukor

1 tk. őrölt fahéj

 rozmaring

 só

A négy részre vágott aszalt szilvát, a víz és a bor keverékében feltesszük főzni. Közben beízesítjük egy csapott teáskanál sóval, ugyanennyi őrölt fahéjjal, a cukorral valamint egy kisebb szál aprított rozmaringgal (használhatunk őröltet is). A tejfölt egy evőkanál keményítővel elkeverjük, egy-két kanállal adunk hozzá a forró léből és amikor felforrt a leves, besűrítjük vele. Melegen, pirított kenyérkockákkal tálaljuk.