Róka a kukoricásban

Megmondom a frankót; mostanság kezdek rákapni, az amolyan rátálalós kajákra. Konkrétan arra gondolok, amikor a köretre van rátálalva a hús, zöldség, stb... még akkor is, ha szaftos, ráadásul rendesen meglocsolva szafttal vagy éppen a serpenyő alján összegyűlt értékes zsiradékkal.

Általában ezek a varázslatok abban az esetben működnek igazából jól, ha a köret valami püré, kása, vagy gabona féleség.

Miért is?  

Mert ha imigyen tálalunk, szinte „kikerülhetetlen” az, hogy valóban együtt kerüljenek a szánkba azok a finom falatok és így egy egységet alkotva színesítsék meg a napunkat. 

..és még egy.

Ilyenkor, ügyesen taktikázhatunk azzal, hogy egy jól ízesített köret, pompásan feldobhatja a legegyszerűbb ételeket.

RÓKAVÖRÖS GOMBARAGU, 

     ROZMARINGOS KUKORICAKÁSÁVAL

Hozzávalók:

60 dkg rókagomba (nyulica)

20 dkg sárgarépa

20 dkg parasztkolbász (szárazabb)

petrezselyem zöldje

só

őrölt rozmaringgal ízesített kukoricakása „polenta”

A kukorica kásáról különösebben, most nem szeretnék írni... Lehet sűrűbb, lehet hígabb ki- hogy szereti. Amit viszont mindig betartok: egy éjszakára bő vízbe beáztatom a kukoricadarát, és ügyesen, csak úgy, leöntöm róla a vizet (nem szűröm! és nem kevergetem; a dara le fog ülepedni a tál aljára).

A rókagombát (én így szoktam) felekre vagy negyedekre daraboljuk. 

A sárgarépát és a parasztkolbászt vékony csíkokra vágjuk.

Forró olívaolajon elkezdjük pirítani a gombát és a sárgarépát, pár perc múlva megsózzuk (vigyázzunk a kolbásztól is kaphat egy kis sós ízt) majd, ha elérték a kívánt puhaságot, közé szórjuk a kolbász csíkokat és csak annyi ideig, amíg a kolbász átmelegszik és a színét kiengedi, összeforgatjuk, összepároljuk. 

A ragut, a rozmaringos-kására tálaljuk, meglocsoljuk az alján összegyűlt jó ízű olajjal és egy jó adag petrezselyem zölddel megszórva üde, frissességgel koronázzuk. 

Ilyen egyszerű, má' megint!