2012. július 13., péntek

Nekem ne lenne pizzám

Ha akarnám se tudnám letagadni, hogy nagyjából öt évig pizza gyártással kerestem a kenyérrevalót (pedig meg is süthettem volna magamnak a kemencében, na mindegy). 
A olyan kezdeti nehézségek után; mint például megtalálni, kikísérletezni az igazi jó vagy legalábbis nekünk tetsző tésztát; mondatom ölég népszerű lett, a mi illetve az én pizzám. Bár, szerintem az én esetemben, a személyes varázs (jajj, mámegent szerény vagyok) is belejátszott a pizzám dicséretébe, na meg talán az is akkortájt az elsők voltunk a városkánkban akik felvállalták eme méltán híres és népszerű ételféleség hazai felfuttatását.
Ennek már tizenöt éve, mégis, a mai napig találkozom olyan emberékkel akik nosztalgiázva dicsérik az akkori munkásságomat és persze kérik a receptet. Őszintén mondom, nem emlékszem pontosan; ezért mindig próbálok kitérni a válasz alól és olyanokat mondok, hogy a legegyszerűbb kelt tészta, de nagyon sok változata van, magam is egy csomót hallottam már. Például, van ahol sörrel dagasztják, vagy éppen tojást?! raknak a tésztába, de ettem már pár csepp ecettel készültet is. 
Az igazi olaszok egyik fele esküszik az olajra, a másik fele a világ pénzéért sem tenne bele. Anyutól pedig azt láttam, hogy 50 dekányi liszthez, egy darab (kb..10dkg) főtt burgonyát reszel és ezzel is lágyítja a tésztát.
Én azt a fajta pizzát szeretem amelyik nem vastag tésztájú, de van tartása, tehát amikor kézbe veszem (3 újjal) a szeletet nem cafog, nem hajlik le a vége pontosabban a közepe, roppanós a széle, nincs indokolatlanul telepakolva "mindenféle finomsággal"; a paradicsomon és sajton kívül egy-két, max: három dolog lehet rajta, de abból is kevés. Amit talán az egyik legfontosabbnak tartok, az az,  hogy rátétekkel se legyen fél centinél több a vastagsága.  (Kivétel az olajbogyó...stb.)
Na és a legfontosabb a jó ízű tészta.
Személyes megjegyzés, vélemény, kérés, okoskodás...nem kell és nem is fogjátok betartani... Ketchupot NE! bocs és kösz 

 




PIZZA 
 illetve a Tészta,
  ahogy én szeretem 
Hozzávalók:
50 dkg liszt
3 dl langyos víz + cukor
2,5 dkg élesztő
1 csapott mk. őrölt kömény
4-5 ek. olívaolaj
A élesztőt, 2,5 dl kézmeleg, cukros vízben felfuttatjuk
A átszitált lisztet elkeverjük a sóval és a köménnyel, majd hozzáadjuk a felfutott élesztőt, és elkezdjük összegyúrni. (A kömény természetesen fakultatív, én ezzel a pici (mokkáskanálnyi) mennyiséggel teszem "kenyeresebb" ízűvé a tésztát)
Amikor már az összes lisztet felvette a tészta, alaposan belegyúrjuk az olívaolajat. Kitartó gyúrás, dagasztás után a tésztát kigombócozzuk (nekem ebből a mennyiségből 4 db, 20-22 centi pizza jön ki) és egy ruhával letakarva duplájára kelesztjük. 
Kinyújtjuk kézzel és semmiképpen nem sodrófával; kedvünkre való rátétekkel ízlésesen megpakoljuk. Jelen esetben friss paradicsom, kétféle sajt, egy kevés szárzeller-aprítva, aztán a végén, mégis csak rápottyant néhány vékonka szelet sonka.
Sülés után natúr vagy fokhagymás-olívaolajjal megkenjük a szélét. 














6 megjegyzés:

  1. Hol készítettél pizzát korábban?

    VálaszTörlés
  2. Hú, de jól hangzik, ki fogom próbálni! Nekem általában túl puha lesz a tészta, így aztán nehezen nyújtható:-( Lehet, hogy kenyérlisztből kéne?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ORSI megmondom neked őszintén, kíváncsiságból én is kipróbáltam, de számomra egyik sem okozott nagy csodát.
      Én a tüskeszentpéterit (BL 55) ajánlom mindenkinek.

      Törlés
  3. Fregatt étterem:( de rég volt istenem!szegény Erzsi ha látná, hogy eszi az enyészet.

    VálaszTörlés